Hátizsákkal Japánba – Elkezdődött a visszaszámlálás!

Annak, hogy harminc évesen úgy döntöttem, visszamegyek az egyetemre még egy körre, az egyik legnehezebben feldolgozható következménye az lett, hogy ezzel két évre búcsút mondtam minden nagyobb utazási tervemnek – se idő, se pénz nem lett volna a megvalósításukhoz. Így diplomázáshoz közeledve azonban már ismét nekiálltam tervezgetni, osztani-szorozni, és úgy döntöttem, mivel ilyen remekül végigcsináltam az elmúlt két évet – néha heti hatvan óra munka mellett csak magadra támaszkodva elvégezni egy mesterképzést akárhonnan nézem is, elég öngyilkos húzás -, bőven rám fér egy kiadósabb feltöltődés.

Mivel a japán kultúrához gyerekkorom óta erős kötődésem van – kilenc éves koromtól évekig versenyszerűen dzsúdóztam, az utóbbi időben pedig a buddhizmus és a japán nyelv révén -, így egyértelmű volt, hogy a célország Japán lesz. Azt is biztosan tudtam, hogy mindenképpen cseresznyevirágzás idején szeretnék menni, annak ellenére, hogy ilyenkor tömeg van, és ésszerűen árazott szállást is nehezebb találni. De ki tudja, még egyszer eljutok-e, és a rózsaszín virágtengert mindenképpen látnom kell egyszer az életben!

Először csak félve-álmodozva elkezdtem nézelődni, mennyiből jönne ki az út, hová szeretnék pontosan eljutni, hogy lehet valamennyire elkerülni a tömeget. És rákapcsoltam a japántanulásra is. (Néhány alap dolog megragadt a dzsúdós évekből, de mondanom sem kell, az a kevésnél is kevesebb).

Mostanra abba a fázisba ért a tervezés, hogy a szállásokat a legtöbb helyen lefoglaltam, és már csak a repülőjegyet kell megvennem. Habár a sorrend furcsának tűnhet, azt tudni kell, hogy március-április, amikor megyek majd, a turisztikai főszezon Japánban. Ilyenkorra nem ritka, hogy a jobb szállások akár egy-másfél évre előre le vannak foglalva. Mivel a booking.com-on következmények nélkül le lehet mondani a foglalást az utazást megelőző pár napig,  így nem kerül semmibe időben gondoskodni a szállásról – repülőjegy így vagy úgy, de úgyis lesz, de azt majd csak április végétől tudom nézegetni.

A lefoglalt szállások alapján jelenleg így néz ki az útvonal, amit be szeretnék járni, körülbelül egy hónap alatt:

Azt is eldöntöttem, hogy noha Tokióban van egy ismerősöm, és egy-két barátom is elképzelhető, hogy épp akkor jár arrafelé, így velük össze fogok futni, ha úgy alakul, alapvetően az úgy nagy részét egyedül szeretném megtenni. Japán az egyik legbiztonságosabb ország: ebből a szempontból kiválóan alkalmas egy magányos csatangolásra nők számára is, ráadásul a rengeteg vallásos-spirituális jelentőségű állomás az utam során is arra indít, hogy ne csoporttal vágjak neki. (Valljuk be, szerintem be is kattannék, ha egy csoporthoz kellene alkalmazkodnom egy hónapig.)

Noha az egyedül való utazás nem ismeretlen számomra, a hátizsákos barangolás viszont igen. Olyannyira, hogy még tisztességes hátizsákom sincs… a városban használt kis mütyürkével nem jutnék messzire. Pár hete elkezdődött hát a hátizsák vadászat – és milyen jó, hiszen az őszit-téli cuccok most sok helyen fél áron mennek. Először az Osprey Farpointon akadt meg a szemem, de aztán rábukkantam a Mountain Warehouse alábbi darabjára, ami ugyanazt tudja, 5 literrel nagyobb, és most 120 font helyett hatvanért lehet kapni. Le is csaptam rá.

 

A lecipzárazható és külön is viselhető kis tatyi feltétlenül kellett, hiszen így a nagyobb pakkot ott tudom hagyni a szálláson egynapos kirándulások esetén – amikből, már most tudom, lesz egy pár.

A hátralevő teendők:

  • Repjegy lefoglalása májusban – ezt, ahogyan az ausztrál utam estében is, az STA-n keresztül teszem majd, így nem kell előre egy összegben kifizetni a jegyet, hanem ráérek az utazás előtti negyedik hétig. Ráadásul ennek semmiféle plusz költsége nincs náluk.

 

  • Kitalálni, milyen gear-t viszek magammal fotózáshoz. Gondolkozom rajta, hogy eladom az egyik, 50mm-es objektívem, és veszek helyette egy 35mm-est (vagy elcserélem). De az is lehet, hogy beszerzek valami olcsóbb full frame fényképezőt végre. Az objektívek kérdése azért is foglalkoztat, mert ez lesz a legnagyobb súly a csomagomban, így komolyan át kell gondolnom, mit éri meg vinni. Vagy max. szerződtetek egy serpát.

 

  • Japan Rail Pass megvásárlása. Ez egy, a Japan Railway által üzemeltetett járatokra az egész országban érvényes bérlet, amelyet csak külföldi turisták vásárolhatnak, és komoly összegeket lehet vele megtakarítani, attól függően, mennyit akarsz utazni az országon belül. Mivel én szinte minden másnap utazom majd, erre mindenképpen szükségem lesz. A bérletet 7, 14 és 21 napra lehet megvenni, nekem a 21 napos fog kelleni. Azon is gondolkozom, hogy első osztályra szólót lenne jó venni, mivel csúcsszezonban megyek, és másodosztályon ilyenkor tömve vannak a járatok, jó előre kell foglalni helyet. Az első osztály mindig nyugisabb, és nem kerül horribilisen többe.

 

  • Utasbiztosítás. A bankkártyámhoz csak Európára érvényes utasbizti van. Megfelelő biztosítás nélkül pedig el sem indulnék.
tokyo-train-map
Tokió metró- és vasút hálózatának térképe, aminek szemlélése valamiféle perverz örömmel tölt el.

 

  • Nyelvtanulás teljes gőzzel. Igaz, nagyobb városokban és turisztikai látványosságok környékén beszélnek angolul, de főként vidéken a feliratok, jelzések, étlapok etc. japánul vannak. Egy barátom felesége mesélte, hogy amikor Japánban járt huszonöt  éve, akkor másfél óráig nem tudott kijutni Tokióban a pályaudvarról, és a végén már sírt az idegességtől. Noha elég hihetetlennek hangzik a sztori, ezért arra rávilágít, hogy nem jó teljes mértékben arra támaszkodni, hogy minden ki lesz írva angolul. Ráadásul ez motivációnak sem utolsó, hogy minél jobban felturbózzam addig a jelenleg nagyon alap tudásom. (A kijáratot jelentő kandzsit azért legalább már felismerem.) Tapasztalatom szerint a helyiekkel is mindig könnyebb barátkozni, ha látják, hogy legalább próbálkozol a nyelvvel – igaz, a barátságossággal Japánban nem hiszem, hogy lesz probléma.

 

Ja, és még egy diplomamunkát is meg kell írnom addig, de ez mellékes.

 

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s