Új szerzőnk: Mira

Sziasztok!

Egy kelet-magyarországi kisvárosban láttam meg a napvilágot egy vaskalapos ateista materialista középszerű világba, ahol mindig nagy segítségemre voltak abban, hogyan földeljem le szárnyaló képzeletem.

Mondanom sem kell, a porosz oktatási rendszer meg Én, nem igen tudtunk mit kezdeni egymással. Kamaszkoromat a lázadás töltötte ki. A zenében találtam vígaszt, pontosabban a rock zene világában, ami közvetítette azt az életérzést (szabadságot, toleranciát, őszinteséget) ami a hétköznapokban nem volt meg. Koncerteken, rockfesztiválokon élt bennem leginkább az odatartozás érzése. A hozzám hasonlók között.

Önmagam keresése elsősorban spirituális utakon vezetett. Igaz szavakat kerestem egy hazug világban. Extázist drogok nélkül. Beleástam magam a Tarot világába, ami beavatott univerzális törvényekbe és emberi sorsokba. Ennek része a számmisztika és asztrológia is. Egy olyan esszenciát, életérzést kerestem, ami az ezotéria napfényes oldalában nincs meg, viszont abban igen, amit a társadalom és egyház démonizált és letaszított a sötétségbe. Nagy magasságokat akartam megélni, és ahhoz nagy mélységeket is meg kellett. Máshogy nem működik. A párkapcsolataimat szintén ezek a nagy kilengések jellemezték.

Olyan mesterek segítettek, mint Anton Lavey, Aliester Crowley, vagy Osho, és olyan mélyre ástam, míg végül túljutva téren és időn választ kaptam a kérdéseimre… 25 éves koromban megbetegedtem. Nagyon. Akkor szembesültem először a múlandósággal. Azzal, hogy szép kort megélni, öregen meghalni nem garancia. Felkészültem a halálra, és akkor éltem igazán. Minden pillanatot át akartam élni teljes jelenben levéssel. Az érzékeim ráhangolódtak a termeszét minden mozzanatára. (Ez azóta is igy van. Egy tavaszi nárciszmező láttán is könnybe borul a szemem.) Végülis megúsztam. ÉLEK. Sosem leszek anya, de ezt mindig is éreztem a zsigereimben. Az én sorsom más. Viszont minden napot értékelek es minden reggel hálát érzek, hogy ezt is megéltem.

Kelet-Magyarországot elhagytam, és egy nyitottabb, elfogadóbb országba költöztem, ahol szárnyaimat bontogatom. Azon dolgozok, hogy hozzám hasonlókat találjak, egymást segítsük és inspiráljuk. Hogy hassunk a világra csak a puszta létünkkel. Nem áltatom magam azzal, hogy egy nap majd mindenki erősen, individuálisan fog létezni, mert mindig is lesznek, akik élvezettel vetik alá magukat a tömegmanipulációnak. De akiben a kétkedés szikraja is megvan, azokat mindenképp bátorítanám, hogy kövessék azt.

Mira

One Comment

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s