Még több Tündérkeresztanyád! – Változások a blogon

Idén komoly változások elébe néz a blog. Amikor anno útjára indítottam, akkor az a cél lebegett a szemem előtt, hogy hosszútávon egy kis közösséget szeretnék létrehozni, ahol hasonszőrűekkel megoszthatjuk a gondolatainkat, elképzeléseinket, és ahol reflektálunk egymásra.

Aztán valahogy ez az ötlet átalakult, elsikkadt más ötletek között, és egyre inkább ego- és véleménybloggá alakult Tündérkeresztanyád, amit hol több, hol kevesebb lelkesedéssel szerkesztgettem. Az utóbbi fél-egy évben már kevéssé elégített ki: mind terméketlenebbnek éreztem a saját gondolataimban való dagonyázást.

20914601_10212083339052534_3437232803376053455_n
Jenőnek nem csak szexi arcéle, hanem közösségformáló hatása is volt.

A nyáron meglátogatott Skóciában egy régi barátnőm, és egy másik, itteni barátnőmmel közösen, hármasban meglepően kellemesen elfilozofálgattunk néhány koktél felett. Utána egy darabig nem gondoltam erre az estére, viszont egy hideg novemberi este séta közben ismét felidéztem, és ekkor beugrott: talán ez hiányzik a blogomról. Hogy mindenki hozza a magáét: az eltérő nézőpontjait, tapasztalatit, amit beleteszünk a közösbe. Hogy legyenek párbeszédek, legyen sokszínűség, legyen sokféle élmény és tapasztalat. Csevej.

Nem titok – hisz többször írtam már róla -, hogy az egyik meghatározó létélményem a kicsit mindenhonnan való kilógás, ide is, oda is (vagy ide sem, oda sem) tartozás. Csak az utóbbi években néztem ezzel komolyan szembe és kezdtem teljesen elfogadni magam: megvizsgálni, mi húzódik ennek az életérzésnek a mélyén egyéni, családi és társadalmi szinten is. Mennyiben felvett szerep ez, és mennyiben vagyok tényleg én? A legnagyobb, legörömtelibb felfedezés ennek az útnak a során az volt, hogy lám, sokakkal osztozom ebben: ilyen vagy olyan okból kifolyólag sokunknak van meg az az alapvető élménye, hogy kilógunk.

Ami egykor megrémített, mert elszigetelt, ma az egyik legfontosabb, másokhoz való kapcsolódási pontot jelenti számomra. Ehhez a felismeréshez el kellett jönnöm otthonról, hiszen különféle nemzetiségű és hátterű emberekkel együttműködve, általuk inspirálódva és velük barátságot kötve csak így tapasztalhattam meg, hogy milyen érzés az,  amikor külhonban “együtt vagyunk idegenek”. Ezt aztán  egy mélyebb szintre is lefordítottam magamban.

Akár átmenetileg nem találod a helyed-utad-önmagad, akár számodra is életfeladat az egyéni kiteljesedés, mindeközben a másokhoz való kapcsolódás problémájának megoldása, azt gondolom, jó helyen jársz.

Ez a blog a Kilógóknak szól.  A “Furcsáknak”, a “Túlérzékenyeknek”, a “Túl Vadaknak”; a “Túlagyalóknak”; a “Túl szelídeknek” és a “Túl extrémeknek”, a “Túl elvontaknak”; azoknak, akik minden jogot fenntartanak arra, hogy továbbra is ilyenek maradjanak, önmagukat elfogadva és így mások által is elfogadtatva.

A blog két út íróját, Tigrát és Mirát Ti is fogadjátok nagy szeretettel, bemutatkozásukat a nevekre kattintva tudjátok olvasni.

 

XXX

Tündérkeresztanyád

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s