Formázd újra a szíved

Neked is eleged van abból, hogy mindenki folyamatosan a párkapcsolatok halálát siratja, illetve hangzatos szavakkal és leegyszerűsítő elméletekkel azt próbálja megfejteni, miért nem működnek a hagyományos kapcsolatok manapság? Noha hihető részigazságok felbukkannak itt-ott, szerintem nem előrevivő abban dagonyázni, hogy a múlt formái miért nem alkalmazhatóak a jelenre – végül és alapvetően azért, mert a realitás folyamatosan változik, még ha a sémáinkat el is felejtjük újítani. Amikor egy növény kinő a cserépből, amiben addig növekedett, vajon bölcs dolog azon keseregni, hogy miért nem fér már bele; bölcs dolog-e visszavágni az ágait-gyökereit, hogy ismét beleerőltessük? Vagy inkább fogadjuk el a változását és ültessük új cserébe, ahol megint zavartalanul növekedhet?

origami-pot-plant-grows-studio-ayaskan-6Ideális esetben persze a sémáink a valóságot folyamatosan követve változnának, formálódnának – gyakorlatban viszont sokszor elérkezünk egy lépcsőhöz, amikor tudatosan szét kell nézni, fel kell emelni a lábunk, és bízva a saját  ítéletünkben, fellépni a következő fokra. Olyankor van erre általában szüksége, amikor a társadalomban élő begyökeresedett formák, elvárások megakadályoznak abban, hogy tisztán lássunk; hogy elválasszuk a sémákat a valóságtól.

Amit senki nem vitat, az az, hogy emberi kapcsolatokra, mégpedig kielégítő emberi kapcsolatokra mindenkinek szüksége van. Ezek nélkül legtöbben megbetegszünk, elfásulunk, elveszítjük az életkedvünk. Mindannyiunknak vannak érzelmi, szociális, intellektuális, szexuális igényei, amelyek hosszú távú figyelmen kívül hagyása kinyitja a kaput mindenféle negatív energiának – düh, frusztráció, unalom, irigység, keserűség -, amelyek aztán a személyiségünk és az egész életünk negatívan befolyásolhatják. (Természetesen azt nem mondom, hogy adott esetben egy kapcsolat nem lehet ugyanezeknek az érzéseknek a forrása). Ezt nem kell ragozni, hiszen látjuk magunk körül, és magunk is tapasztalhatjuk.

Melyek viszont azok a tényezők, amelyek nélkül nagyon is működhetnek  – sőt, adott esetben jobban működhetnek – a kapcsolataink?

  1. Nem feltétlenül ugyanattól az embertől kell mindent megkapnod.

Emberként nagyon különbözőek vagyunk. Gondolj bele, hogy például a testvéreddel is, akivel minden ember közül a legnagyobb részben megegyezik a genetikátok, és a benneteket érő környezetei hatások is nagyban hasonlóak, mennyire különbözőek vagytok. Más emberektől még jobban különbözöl. Akármennyire is úgy érzed a szerelem hevében, hogy egy vagy a másikkal – és ez talán a legjobb érzés a világon -, valójában mindkettőtök személyiségének vannak olyan aspektusai, amihez a másik kevésbé vagy egyáltalán nem tud kapcsolódni. Attól függően, neked mennyire fontos ez az aspektus, az első rózsaszín köd elmúltával elő fog jönni egy igény arra, hogy ezt is megéld. (Legtriviálisabb példa, amikor  mondjuk eltérően viszonyultok a szexhez.)

Személyes tapasztalatból, mint magam és mások szerint is sok rétegű ember azt tudom mondani, hogy kegyetlenség elvárni valakitől, hogy minden legyen számodra. Ideig-óráig talán menni fog, attól függően, mekkora benne a megfelelési kényszer, vagy hogy melyikőtök mennyire hajlandó idomulni a másikhoz – kiölni magából vágyakat, amelyek nem kapnak teret az adott kapcsolatban, illetve megtanulni élvezni olyan dolgokat, amelyeket addig nem ismert. Ez sok esetben lehet egy pozitív folyamat is természetesen, ám sajnos túl gyakran fájdalmas lemondásokhoz, keserű ízű megalkuvásokhoz vezet. Pedig csak annyi lenne a megoldás, hogy az illető felismerje, hogy (és itt most nem kifejezetten a szexről beszélek) nem ördögtől való, ha néha másokkal – barátokkal, emberekkel, akiknek ugyanaz a hobbijuk – is tölt időt. Sőt, ez természetes kellene, hogy legyen. Emberként komplexek vagyunk: ne akarjuk a másik komplexitását a magunk formájára nyirbálni.

Elképzelhető, hogy találkozol valakivel, akivel észveszejtően jó a szex, de nagyon eltérő dolgokat élveztek az ágyon kívül. Viszont van egy  barátod, akivel meg szellemileg vagy egy hullámhosszon. Egy másikkal szakmailag értitek meg egymást tökéletesen. Hármójukkal összességében jobban jársz, mint egy valakivel, akivel: a szex “jó, de semmi extra”; csak a kedvedért és esetleg nem őszinte lelkesedéssel hajlandó veled elmenni a hétvégén arra a rég vágyott kiállításra; az anyagiak terén teljesen más nézeteket vallotok.

Igen, bizonyos mértékű alkalmazkodás, idomulás elengedhetetlen bármiféle kapcsolathoz (nem csak párkapcsolathoz!). Önmagadnak hazudni önmagadról: ez az, ami nem elengedhetetlen.

2. EGY kapcsolat nem feltétlenül meghatározó eleme az életednek. Csak EGY eleme.

Onnan lehet tudni, hogy egy séma megérett egy komolyabb változásra, hogy egyre agresszívabban igyekszik bekorlátozni, és teszi ezt legtöbbször puszta tartalom nélküli retorikával. Mostanság a csapból is az “IGAZI” felvetésű cikkek folynak. Legyél igazi nő, aki egy igazi férfi személyében megtalálja az igazit.

Annyira erre az elképzelt igazira vagyunk rákattanva, hogy elfelejtjük látni azt, ami valós. A valóság az, hogy az életed során bele fogsz futni legalább három-négy olyan emberbe, akiket mind “az igazinak” érzel, vagy legalábbis úgy érzed, lehetnének azok. Én pedig mindig rettentően és végzetesen szerelmes vagyok, de azt még nekem is el kell ismernem így harmincon túl, hogy mintha jártam már volna ebben az utcában. Igen, valóban, vannak olyan személyek, akik nem csak 1-2 hónapig maradnak majd az életedben, és akikről úgy érzed, komoly sorsfeladatot adnak neked, de hidd el, nem fogsz összekuporodni és meghalni, amikor majd kikerülnek belőle. Új alakban és megerősödve megmaradsz önmagad.

A kihívás abban rejlik, hogy ennek tudatában is teljesen bele tudd tenni magad egy kapcsolatba, teljes szívvel-lélekkel ott legyél, és ezzel te tedd őt “igazivá” (ha már feltétlenül ragaszkodsz a félrevezető megnevezésekhez), arra az adott időre. Ez csak a másikra való folyamatos odafigyelés és reagálás által lehetséges. És ez az odafigyelés teszi lehetővé azt is, hogy észrevedd, megértsd, amikor a kapcsolat már beteljesítette a feladatát. Talán egy, talán tíz, talán ötven év alatt. Barátságok, szülő-gyerek, mentor-tanítvány, szerető, plátói szerelem, és mindazok, amelyek nem férnek bele ezekbe a címkékbe. Mind adnak neked valamit.

Igen, a kapcsolataid meghatároznak, némelyik jobban, másik kevésbé. De sosem csak egyetlen kapcsolatod határoz meg.

3. Más dolgokat élvezel vele, és mást, amikor egyedül vagy. És néha kell, hogy egyedül legyél.

Korábban már írtam arról, hogy a képességek, amiket nem használunk, fokozatosan elkopnak, visszafejlődnek. Adottnak vesszük az önmagunkkal való kapcsolatunkat és azt gondoljuk, hogy az nem szorul folyamatos ápolásra, fenntartásra, mint bármely másik kapcsolatunk. Ez nem így van, és szerencsére egyre többen és jobban kezünk ráébredni, hogy nem így van. Ha időnként, lehetőleg rendszeresen, nem tapasztalod meg, milyennek érzékeled a világot, amikor nem mások társaságában vagy, amikor nem hozzá alkalmazkodva próbálod látni a dolgokat, akkor egy idő után elveszíted a saját szemszöged. Klasszikus eset, amikor hosszú ideje párkapcsolatban élsz, de egyedül vagy kénytelen utazni valahová: folyamatosan ott a vágy, hogy felhívd a másik figyelmét dolgokra, megmutass neki dolgokat, és ennek hiányában telefonon, Snapchaten, Facaebookon igyekszel megosztani vele minden momentumot. De mi az, amit magadnak szeretnél megmutatni? Ami neked szól? Amire te figyelsz? Ami esetleg senki másnak, csak neked érdekes? Miért nem vagy képes elmerülni az élményekben a megosztás kényszere nélkül?

Magadnak felfedezni dolgokat legalább olyan fontos és érdekes, mint valakivel együtt felfedezni azokat. Egyik sem helyettesíti a másikat.

4. Őszinteség, ami csak akkor jelenik meg, ha nem kell attól rettegni, hogy eltérsz valamiféle ideáltól

Mindaddig, amíg merev sémákat követsz, hazudsz. Figyelmen kívül hagysz dolgokat, amelyek nem passzolnak bele, míg túlhangsúlyozol másokat, amelyek igen, de talán nem játszanak akkora szerepet az életedben. Amíg magad rögeszmésen csak az énideálod fényében vagy képes látni, és nem tudod elfogadni a valós igényeidet és vágyaidat, addig hogyan is lehetnének őszinték a kapcsolataid?

És amíg a kapcsolati sémáid olyanok, amelyek ötven-száz évvel ezelőtt talán ideálisnak számítottak, ma viszont nagy mértékben mások a körülmények, addig hogyan várhatod el, hogy az ezekre épülő kapcsolatok majd boldoggá teszik a valós éned, aki viszont nagyon is a jelenben létezik?

Sokféle okból és sokféleképpen hazudunk magunknak, és mindezeket számba véve az a csoda, hogy egyáltalán néha sikerül kapcsolódnunk másokhoz. Általában olyankor, amikor épp elfeledkezünk arról, hogy milyennek kéne lennünk, és milyennek kéne lennie a másikkal való kapcsolatunknak.

downloadMert nem kell örökkön-örökké tartónak vagy akár csak kizárólagosnak lennie ahhoz, hogy nagyon is valódi, hiteles, értékes és szép legyen.

Az ilyen kapcsolat azonban feltételez olyan embereket, aki jól ismerik magukat és akik nem riadnak meg az őszinteségtől; akik odafigyelnek a másikra, sokkal jobban, mint egy olyan kapcsolatban, ahol  egy sor dolgot adottnak vesznek a felek; folyamatos változást és hajlandóságot a fejlődésre, a tanulásra; és végtelen bátorságot, ami lehetővé teszi, hogy elengedjük a bennünket gúzsba kötő sémákat. Vajon hányan érettek rá?

A változás sokaknak félelmetes, olyannyira, hogy inkább elfogadják azt, hogy az egész világ megőrült, de ők akkor sem hajlandóak változtatni a belső térképükön. Pedig a változás már megtörtént, most, ebben a pillanatban is, és csak a hazugságaink, önbecsapásaink hitetik el velünk, hogy  még mindig a múltban élünk.

 

A featured image forrása: The Graphics Fairy. 

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s