Use it or lose it

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de karácsony közeledtével nekem mindig gyakrabban eszembe jutnak azok a dolgok, amelyek boldoggá tesznek a hétköznapok során, mind nagyobb figyelmet szentelek olyan értékeknek, amelyek miatt úgy érzem, megéri felkelni a fagyos novemberi reggeleken is, és mind közelebb szeretem tudni magamhoz azokat az embereket, akik segítenek abban, hogy ezeket az értékeket, gondolatokat, érzéseket ápoljam, növesszem magamban, és akiknek így én is tudok ugyanebben segíteni.

A cím egy nagyon gyakran hallott angol szólás, arra utal, hogy a képességek, lehetőségek, amelyekkel nem élünk, csendben, sokszor észrevétlenül eltűnnek az életünkből. Legyen az akár egy nyelvtudás, vagy annak a képessége, hogy megosszuk az örömünket másokkal. Egyáltalán, az öröm képessége.

Életünk során sokan és sokszor kerülünk bele abba a kátyúba, hogy elértünk valamit, és azt hisszük, abban a nyugalmi helyzetben a képességek, amelyek idáig repítettek, ugyanúgy megmaradnak, és mi ugyanazok a küzdeni képes személyek maradunk. Elfelejtjük észrevenni, a saját változásunkat (a látszólagos változatlanság közben), updatelni a magunkról alkotott képünket a valóság függvényében. Nem vesszük észre például, hogy elkényelmesedünk (elsősorban nem fizikailag, na persze úgy is, hanem lelkileg és agyilag); hogy elveszítjük a kíváncsiságot; hogy nem keresünk már kihívásokat – egyszóval, nem használjuk a szárnyainkat.

frommEnnek sokszor a saját lustaságunk, esetleg egy-egy kapcsolat az oka – nem feltétlenül párkapcsolat, lehet egy erős barátság, vagy szülő-gyerek kapcsolat is. Egy kapcsolat, amiben már megkényelmesedtünk, mindig jól tudjuk, mire számítsunk; nincsenek meglepetések. (Nagyon nehéz olyan kapcsolatot találni, ami nem ilyen, de érdemes keresni.) Ezt vagy észrevesszük, vagy nem, és ha igen, akkor nagy eséllyel először a másik félre kezdünk mutogatni, ahelyett, hogy meglátnánk: mi magunk önként sétáltunk bele a kelepcébe, és szintén mi vagyunk azok, akik akkor sem lépnek, amikor pedig tárva-nyitva az ajtó.

Kapcsolatoktól függetlenül is létrejöhet azonban ilyen helyzet: az kell hozzá, hogy úgy érezzük, már elértük, amit akartunk, és ne akarjunk többet, mást. Elvben ez még jól is hangzik, gyakorlatban azonban nincs olyan, hogy nincs fejlődés: ha nincs fejlődés, akkor egy megrekedés után, amikor huzamosabb ideig nem tudunk előrefelé lépni, visszafejlődés indul el. Elsorvadnak a szárnyak, egészen gyengévé válnak.

A szeretet ünnepének közeledtével az sem ritka, hogy elgondolkozunk azon, mi is az a szeretet. Bloggertársaimmal sokszor beszélgetünk erről, hol a szülőség, hol a párkapcsolat vagy épp a barátság kapcsán. Én mind inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy szeretet az, amikor a másikat erősnek akarom látni, és segítek neki abban -tettekkel is -, hogy kiteljesítse az erejét. Az, ha valakit tőlem való függőségre nevelek/ösztönzök, az nem szeretet. Az rabszolgatartás. Az sem szeretet, hogy én függök tőle, és ezzel minduntalan lefelé húzom. A szeretet nem lehet pusztán egy érzés, hiszen ettől az érzéstől indíttatva sokan sok rémséget, borzalmat elkövetnek, így az érzést, amelyből ezek a tettek erednek, szeretetnek nevezni magának az ideának a megcsúfolása lenne. Az, hogy te mit érzel, az a magánügyed, ennek semmi köze a másikhoz. Hogy mit teszel a másikkal, és hogy ezeknek a tetteknek a másik életére milyen közvetlen hatással van, arról már sokkal inkább lehet és érdemes a szeretet kontextusában beszélni.

img_1090
Leith Harbour, Edinburgh. Fotó: saját.

Ahogyan szabadságról, erőről is tettek kontextusában van értelme szólni, gondolkozni. Ha megtehetnék valamit, de nem teszem, az nem szabadság. Az olyan szabadság, amellyel nem élnek, elsorvad. Az erő, amelyet sokáig nem használnak, szintén. Tehetség, képesség: ugyanúgy törékenyek. Könnyen meglehet, hogy ahol legutóbbi tudomásunk szerint még ajtó volt, ott egyszerre csak falba ütközünk.

A karácsony számomra elsősorban a születés, ezen belül is a fény újjászületésének, a reménynek az ünnepe. Fényt, meleget gyújtani és adni csak fényből és melegből lehet. Akkor, ha magunkban még nem hagytuk kihunyni.

Erich Fromm, akitől a fent kiemelt idézet is származik, nem csak a szeretetről és a szabadságról írt, hanem ‘Birtokolni vagy létezni’ című könyvében arról is, hogyan sorvasztjuk el a saját szárnyainkat: hogyan cseréljük el a spontán örömre, rácsodálkozásra való képességeinket a megszerzett dolgok felett érzett unott elégedettségre. Ennek első lépése szerinte és még sokak szerint, hogy mindenáron boldogok akarunk lenni. Sőt, nem csak egyszerűen boldogok, quotw2de legboldogabbak. Nem merjük megengedni annak a lehetőségét, hogy valami ne tökéletes legyen. Sőt, ne csak legboldogabbak legyünk és minden tökéletes legyen, de mindez örökké is tartson. Ennek biztosítása érdekében aztán cukormázba vonjuk az életünket (Erich Fromm már nem láthatta az internet és a közösségi oldalak térhódítását). Aztán persze csodálkozunk, hogy ez a cukormáz ránk keményedik, nem hagy lélegezni, elfedi a szemünk elől a lényeget.

Miközben ahhoz, hogy emberként boldogok legyünk, mindössze a nagyon is emberi tulajdonságainkat kellene használni, de azokat folyamatosan: a másokhoz való kapcsolódás képességét, a kíváncsiságot, a tanulékonyságot, a képzelőerőt, a szabad gondolkodás és az együttérzés képességét. Sajnos azonban ezeket legtöbben csak eszköznek tekintik, nem pedig önmagukért, önmagukban való értékeknek, amelyekért minden körülmények között megéri áldozatot hozni. Megéri feláldozni a már megszerzett dolgokat, és még akár egy-egy kapcsolatot is, amennyiben az lassan elfojtja ezeket a képességeket, értékeket.

Use it or lose it – ha nem használod, ápolod, gondozod, akkor elveszíted. Ez nem csak egyes képességeidre, de az emberségedre is igaz.

A featured image forrása.

2 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s