A szavak válsága

A blogon nem először írok arról, hogyan és miért kezd el kételkedni, hitét veszteni az ember a szavakban. Megnéztem ezt a témát személyes oldalról, nyelvi-kulturális oldalról, és most úgy tűnik, a szociális szegmens van terítéken.

Leginkább onnan tudhatod, hogy fontos, sok területet érintő fejlődésen mész keresztül, hogy az addigi megszokott tevékenységeidet egyszer csak elkezded megkérdőjelezni. Új szempontok forgatják fel a belső világod, és az eddigiek hirtelen értelmüket vesztettnek,  már-már ostobának tűnnek. Ehhez hozzátartozik, hogy akikhez eddig remekül tudtál kapcsolódni ezeknek a közösen osztott és együtt igaznak elfogadott sémáknak, hiteknek köszönhetően, azokkal most nem érzel közösséget, nehezen találod a közös hangot.

Az ilyen időszakok aztán előbb-utóbb véget érnek, és te megszilárdítasz magadban egy új rendet, amely stabilabb, erősebb alapokon nyugszik, mint az előző… persze addig, amíg egy elsöprő erejű élmény, gondolatrendszer, élet-vagy történelmi fordulat ismét fel nem forgatja azt. Néha elgondolkozom, milyen lehet ilyen robbanásszerű szakaszok nélkül élni az életet, amikor a belső univerzumod nem pulzál örök váltakozással, örök összeomlásokkal-újjászületésekkel. Amikor észrevételek, gondolatok, eszmék nem hatolnak be ebbe a világba, vagy ha be is hatolnak, nem sok kárt tesznek benne; nem idéznek elő változást.

A jelenlegi szakaszban a szavak értéke az, amit már  – nem először – egyre inkább lebecsülök. No persze nem azoknak a szavakét, amelyeket egy meghitt hangulatú beszélgetés során mondasz egy közeli barátodnak, vagy amelyeket arra használsz, hogy valamilyen tudást adj át, sőt, még az egy történetet elmesélő szavak is bizakodással tudnak eltölteni néha-néha.

Azokban a szavakban azonban nem hiszek már, amit csak azért ejtenek ki, írnak le, mert éppen lehet. Mert van rá idő, lehetőség, hát miért ne. De nem mondanak újat, fontosat, nem tanítanak tényeket, csak a tanítás álcájában tetszelegnek mögöttes tartalom és valójában igazi tudás nélkül. Amelyek nem mondanak el egy új, meglepő, egyedi történetet, hanem a már unalomig ismételt történeteket ismétlik sokadszorra is. Az internet ilyen tartalmakkal van tele: ha a tíz-tizenöt évvel ezelőtt még hihettünk is abban, hogy a szólásszabadság végső megvalósulását köszönhetjük majd neki, és a tudás egyetemes, demokratikus terjesztését, mára nem kerülhetjük el, hogy szembenézzünk a ténnyel: valójában belefojtjuk a szavainkat a saját áradatukba,  és leginkább csak a tudatlanságot terjesztjük szorgosan. Már nem is próbájuk azt hazudni, hogy történeteket mesélünk, ne adj’isten alkotunk. Nem: mindössze tartalmat gyártunk.

Mivel pedig a visszajelzés azonnali, így nem vagyunk arra utalva, hogy  a saját ítéletünkben bízzunk. Megyünk a visszajelzések irányába. Így végül mind egyformák leszünk, mind ugyanazt gondoljuk és ugyanarról írunk, hiszen erre van igény, ezt olvassák, ezt lájkolják. Nagy tetszéssel kísért szellemi öngyilkosságokat követünk el nap mint nap.

Még emlékszem az internet kezdeti napjaira, amikor nagyon könnyű volt valami izgalmas, szokatlan, a saját szempontodtól gyökeresen eltérő tudásgyöngyökre bukkanni, sőt, az internet tulajdonképpen szinte ezeknek a szinonimája volt. Sokszor lehetetlen volt kinyomozni a szerzőt, és nem is ez volt a lényeg.  Amit ma helyette találsz, a ugyanannak a gondolatnak, gondolatoknak (amit mellesleg már az ókori görögök is…) éppen az aktuális oldal kinézetéhez-stílusához igazított változata, mindig más névvel aláírva. Húsz év alatt megfordult, ha nem is a világ, de az internet mindenképpen. Ma már nem mondani akarunk valamit, valami fontosat, ha kell anonim módon akár, hanem a saját képmásunk és nevünk akarjuk látni minden már eleve népszerű (hogy igaz-e, az most mindegy) gondolat alatt. Nem azt próbáljuk terjeszteni, amit gondolunk (és igaznak, fontosnak érzünk), hanem azt próbáljuk gondolni, ami terjed.

Mióta az eszemet tudom, az értékrendszerem mindig egyik legfontosabb, központi értékének tartottam a szólásszabadságot. Ez most, az elmúlt három év tapasztalatainak, az online média fejlődési irányának köszönhetően változik. Igen, persze, mindenkinek joga van kimondani, amit gondol. De biztos, hogy nem mondták ki már huszonötmillióan azt a gondolatot csak az elmúlt egy hétben? És mit változtat a dolgon az, hogy személy szerint te éppen azt gondolod, és nem az ellenkezőjét? Ennyire fontos személy lennél, vagy a témának ilyen nagy szakértője? Ezt azon kívül, hogy hány követőd/lájkolód van, objektív tények is alátámasztják? Tudod, mint mondjuk a szakterületen eltöltött pár év, képesítések, tanulmányok, pozíciók, kutatás, tapasztalat ott kint, a kinti világban? (Nem, az, hogy különböző kétes online forrásokból, sorozatokból összeollózott tudásod van, nem játszik.)

Az írásnak az a paradoxona, hogy nem lehet csak úgy írni: mindig valamiről írunk. Persze írhatunk az írásról magáról, az írás folyamatáról, és teszik is ezt sokan és jól. Írhatunk aztán elképzelt dolgokról, fikciót, regényt, de persze ehhez is kell egy minimális tárgyi tudás, legalább annyi, hogy a történet a kívánt mértékben hihető legyen az olvasó számára. És aztán ott vannak a konkrét területhez kapcsolódó írások, amelyek a legproblematikusabbak az írás és főleg a blogolás terén, már ami a való világgal való kapcsolatukat illeti. Mert hogy vagy van nekik, vagy nincs… Noha kellene hogy legyen, legalábbis a szerző minden esetben egyfajta szakértői pózban tetszeleg.

Az egyetlen hiteles út, ha előbb magadon, a tudásodon, tapasztalataidon dolgozol, és csak utána, másodsorban kezdesz el blogot vezetni minderről. (Hiszen például a tanulási folyamat dokumentálása is lehet egy vezérmotívum az írásokban.) De még így is ott az égető kérdés: mi az mindebben, amit nem mondtak már el mások, jobban? Van értelme a szavak áradatát növelni?

Mert végső soron még az is előfordulhat, hogy a szólásszabadságért leghatásosabban a  jól megválasztott csenddel harcolhatunk.

5 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s