Naiv gondolat?

Néhány bloggertársammal egy beszélgetés során felmerült, vajon naiv gondolat-e valós társadalmi változást várni szociális médiában folytatott kampányoktól, írásos és szóbeli állásfoglalásoktól, vitáktól, véleménycseréktől. A cikkben nem a kérdés megválaszolása célom – amellyel egyébként rengeteg pszichológiai, szociológiai kutatás foglalkozik, azaz hogy hogyan változtathatók (és mennyire változtathatóak) az attitűdök -, hanem a naivitásról szeretnék elgondolkozni kicsit.

Mert az alapfelvetésem az, hogy olyan, hogy “naiv” gondolat, nem létezik. Igen, rengetegszer halljuk, hogy “talán naiv gondolat, de…”, esetleg mi is megkapjuk – én legalábbis már kaptam meg -, hogy “naiv dolog azt gondolni, hogy…”, de valójában mit is jelent ebben az összetételben ez a szókapcsolat?

Anélkül, hogy nagyon messzire elvesznék a formális logika ösvényein, egy hétköznapi vitában, beszélgetésben egy gondolat alapvetően lehet:

1, igaz, amennyiben az egy valósan létező jelenséget érvényes módon fejez ki,

vagy lehet

2, hamis, amikor vagy nem létezik a jelenség, és/vagy nem érvényes a gondolatban kifejezett összefüggés

esetleg ezeken belül lehet még

3, bizonyos feltételek mellett igaz, más feltételek mellett hamis

vagy

4, bizonyos részeiben ugyan igaz, de összefüggéseiben és egészében nem

Egy valódi beszélgetésben persze ezeket még tovább bonyolítja, hogy a felek sokszor nem fejezik ki egyértelműen, hogy az adott gondolatnak szerintük igaznak kellene hogy legyen – azaz egy elképzelt ideális állapotot tükröz – vagy hogy úgy gondolják, az valóban úgy is van. Sőt, előfordul, hogy a kettő nem csak beszédben és írásban, de a gondolkodásunkban is összemosódik, főként olyan témák esetén, amiről kevés tényszerű tudásunk van, viszont erősen érzelemmel telítettek.

“Talán naiv gondolat, de ha mindenki elkezd szelektíven hulladékot gyűjteni/figyelemfelhívó képeket megosztani, akkor megmenthetjük a bolygót/megszüntethetjük a társadalmi előítéleteket .”

A fenti példákat  – amelyekhez hasonlókat, ha nem is ennyire egyszerű formában, lehet találni bőven mindenféle fórumon- nevezhetjük “naivnak”. Csakhogy amikor azt mondjuk, “naiv”, akkor voltaképpen azt mondjuk, “hamis”; “nem igaz”, mindössze az író részéről még pluszban feltételezünk egy olyan (tudatos vagy tudattalan) aktust, amellyel az általa vágyott valóságot megpróbálja tényleges valóságként eladni.

Azzal, hogy egy gondolatot naivnak mondunk, lényegében azt is mondjuk, hogy az író/beszélő személy hajlamos az ilyen összemosásokra. Hogy nem lehet teljesen komolyan venni. Hisz olyan kis naiv. Nem minden esetben, de többnyire a másik felet igyekszik a “naiv” jelző diszkreditálni, illetve gyakran az illető már saját magát diszkreditálja a bevezetéssel, hogy “talán naiv gondolat, de…” Ez utóbbi még érdekesebb, mert az áll mögötte, hogy az illető ha intellektuálisan ugyan nem is, vagy nem biztosan, de erkölcsileg mindenképpen feljebbre helyezi magát a vitában. Aki naiv, az gyermeki, és aki gyermeki, az mindenképpen tisztaszívű (ez is egy leegyszerűsítő, naiv gondolat, mellesleg.)

Egyik oldalról sem igazán produktív, előrevivő bármely vitában a “naiv” kártya bevetése, hisz akármelyik fél részéről is hangzik el, szinte mindig azt szolgálja, hogy elkerüljék a konkrét tényeket felsorakoztató érvelést. A fenti példáknál maradva például annak a bizonyítását, hogy a globális felmelegedés csakugyan csökkenthető pusztán az egyéni háztartások szelektív hulladékgyűjtésre való átállásával, vagy esetleg más tényezők is nagyban befolyásolják azt, amire a magánszemélyeknek jóval kevesebb ráhatása van (pl. nagyipari állattenyésztés, globális szállítmányozás, hulladékégetés stb.), vagy hogy az emberek attitűdjei megváltoztathatóak direkt, célzott kampányokkal, amelyek a mindennapi információtenger részeként jönnek szembe velük (vagy esetleg a reklámokon edzett XXI. századi agyunknak ennél többre, másra van szüksége). És ugyanígy az ellenérvelésnél is: a “naiv” jelzővel meg akarjuk spórolni annak bizonyítását, hogy ez nem így van. Hiszen ha azt mondanánk, hogy “ez téves”; “ez hamis”, akkor ezt részletesen és hihetően indokolnunk kellene.

Voltaképpen a “naiv gondolat” vagy “naiv álláspont” semmi mást nem jelent, csak egy olyan gondolatot, álláspontot, aminek az igazságának vagy hamisságának a bizonyítására a felek képtelenek/lusták. Ez általában azért szokott így lenni, mert összetett problémáról vagy összefüggésrendszerről van szó rengeteg változóval, viszont ennek ellenére vérmérséklettől függően mindenki véleményt akar mondani róla. Véleményekkel viszont nem lehet vitatkozni. Gondolatokkal lehet.

One Comment

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s