Újabb hülye kifejezés a randizásban – Mi az a benching?

Ráadásul mint kiderült, én is csinálom.

A tavalyi év felkapott párkeresési-randizási kifejezése a ghosting volt, idén pedig, a New York Magazine cikkéből legalábbis úgy tűnik, a benchingről fogunk beszélni, amit – hogy rögtön az elején megszabaduljunk az idegen szótól -, magyarul legjobban kispadra ültetésnek lehetne fordítani.

Miről is van szó? Mi a benching?

Talán veletek is volt már úgy, hogy sokadszorra néztetek rá az üzenetekre egy bizonyos illetőtől, azt latolgatva, mi értelme is van ennek az egésznek. Már ha van neki egyáltalán. Mert hogy az üzenetei között rendszerint eltelik vagy egy hét ha nem több, és többnyire úgy kezdődnek, hogy “Mi van veled mostanság?”; “Bocsi, sűrű hetem volt”; “Most szombaton mégsem lesz jó nekem“; vagy egyszerűen csak egy csókot dobó emoji, nagy piros szívecske a teljes üzenet. Valószínűleg nem találkoztál az illetővel 3-4 alkalomnál többször, és az is gyakran előfordul, hogy lemondja a megbeszélt találkozókat. Ilyenkor mindig eldöntöd, hogy hagyod a fenébe, de aztán a srác pár nap-hét múlva megint jelentkezik valami szercsi-lávcsi giffel. Magyarul, se szorosabbra fűzni nem lehet vele a kapcsolatot, se eltűnni nem hajlandó a fenébe. Érezteti, hogy még ugyan a játék részese vagy, de nem a pályán, hanem a kispadon.

Mi történik ilyenkor? Miért csinálja ezt?

Ahogy a bevezetőben írtam, én is elkövettem már párszor, főként mostanában. Szerintem annak, hogy valakit a kispadra ültetnek, illetve hogy valakit a kispadra ültetünk, több oka lehet:

1, Felismeri, hogy egy jó megjelenésű, intelligens, kedves, humoros, állat-növény-környezetbarát stb. személy vagy, de nem keres komoly kapcsolatot. Emellett azt sem igazán tudja eldönteni, hogy baráti, ismerősi vagy szeretői minőségben szeretne téged az életében.

2, Felismeri, hogy egy jó megjelenésű, intelligens, kedves, humoros, állat-növény-környezetbarát stb. személy vagy, de jelenleg valaki más szerepel első helyen a listáján. Vésztartaléknak használ, vagy pusztán nem akar megbántani.

3, Felismeri, hogy egy jó megjelenésű, intelligens, kedves, humoros, állat-növény-környezetbarát stb. személy vagy, és nem érti, miért nem vonzódik hozzád mégsem. Közben próbálja észérvekkel meggyőzni magát, hogy pedig jó választás lennél. Néha sikerül – ilyenkor jönnek az üzenetek -, de aztán megint oda lyukad ki, hogy mégis csak hiányzik a kémia.

4, Önbizalomhiányos, és szüksége van a rendszeres megerősítésekre, amit a maga körül kialakított, szigorúan kartávolságra tartott hölgy/pasikoszorúval igyekszik biztosítani. (Lásd, csak hogy egy újabb hülye kifejezést népszerűsítsek: “kiskutyatartás“)

5, Komoly problémái vannak a kapcsolatok lezárásával és az őszinte, egyenes kommunikációval, esetlen nem akar bunkónak tűnni.

Vagy ezeknek valamilyen kombinációja.

Miért hagyjuk magunkat a kispadra ültetni?

Tipikusan a másik oldalon is hasonló motivációkat találunk:

1, Mert nem vonzódunk annyira az adott személyhez, hogy zavarjon, ha nem hallunk felőle akár huzamosabb ideig.

2, Mert mi sem akarjuk lekötni magunkat épp.

3, Mert túlzottan vonzódunk hozzá ahhoz, hogy feltűnjön a  kispadra ültetés ténye, vagy ha fel is tűnik, állandóan reménykedünk, hogy “most talán majd tényleg lesz valami”.

4, Mert a mi pályánkon is több személy játszik jelenleg.

5, Mert önbizalomhiányosak vagyunk.

6, Komoly problémáink vannak a kapcsolatok lezárásával és az őszinte, egyenes kommunikációval, esetlen nem akarunk bunkónak tűnni.

Vagy ezeknek valamilyen kombinációja.

Mikor és miért káros ez?

Ahogy a fentiekből is kiderül, nem minden esetben káros a kispadra ültetés. Ha egyik fél sem biztos a dologban, ha mindketten keresgélnek, de szeretnék nyitvatartani a lehetőségeiket – és ezt valamennyire kommunikálják is egymás felé – akkor azt gondolom, nincs vele probléma. (Az már zárójeles megjegyzés, hogy egy ilyen indításból ritkán szokott mély szerelem és hosszútávú kapcsolat kialakulni, de ha te hiszel a csodákban, hajrá.)

Valamivel kevesebb ez, mint a barátság extrákkal, hisz az – számomra legalábbis – egy alapvetően kiszámítható, megbízhatóan működő, őszinteségre és mindenekeltőtt szexre épülő viszony, míg a “kispados” megoldásnál a felek legtöbbször el sem jutnak az extrákig, csak húzzák egymás agyát. És pont ettől válig egy idő után rém idegesítővé, és teszik fel a kérdést maguknak: miért is csinálom ezt? 

Nagyon pusztítóvá akkor tud válni – ahogy minden kapcsolat -, amikor jelentős mértékű aszimmetria van a felek  érzelmi involváltsága között. Vagyis amikor az egyik fél hót szerelmes, a másik meg azt se tudja, mit és kitől akar, vagy csak egótáplálásra használja őt. Ilyenkor komoly sebeket lehet ejteni/kapni, és úgy vélem, egy valamennyire is tudatos és jószándékú ember még idejében és határozottan lazárja a dolgot, amikor azt látja, hogy a másik kezdi jobban belelovalni magát ebbe az egészbe, mint ahogy azt a heti-kétheti üzenetváltások és a néhány havonta történő találkozások indokolnák. Viszont isten segítsen mindenkit, aki komolyan belebonyolódik egy ilyen játszmába egy nárcisztikussal… ha ingatag önértékeléssel rendeklezik, az életben nem fog szabadulni.

Összefoglalva:

Ha kispadra ültetsz valakit:

Átmeneti időszakokban, amikor komoly változások zajlanak épp az életedben, vagy egyszerűen amikor még nincs túl sok tapasztalatod, teljesen természetes, hogy számba veszed a lehetőségeid, és igyekszel nyitva tartani őket, vagy hogy belemész egy nem ideális, de pillanatnyilag megfelelő megoldásba. Idővel aztán úgyis kialakul, melyik irányba szeretnél menni, illetve rájössz, hogy ha túl sokáig kell gondolkoznod a választáson, akkor az általában azt jelenti, hogy egyik opció sem az igazi, és tovább kell keresned.

Ha kispadra ültetnek:

Azt kapod ettől a személytől,  amit vársz? Egyáltalán, vársz valamit? Mit? Van reális okod feltételezni, hogy ez az elvárásod teljesül? (Már az is ékesszólóan beszél, hogy eddig nem teljesült.) Őszinte ez a kapcsolat, és örömöd leled benne? Mindent mérlegre téve, ad bármi pluszt az életedhez? Vagy többnyire csak csalódást, keserűséget, fájdalmat, beteljesületlen terveket? Ha az utóbbi a válasz: miért nem szereted magad?

Visszautalva a címre: azért tartom hülyének a legtöbb “benching” és “ghosting” jellegű kifejezést, mert ugyan egy látszólag objektívan körülírható jelenségnek adnak nevet, de emögött a jelenség mögött esetenként annyiféle indítóok állhat, annyira más lehet a dinamikája egy-egy konkrét kapcsolatnak, hogy nem biztos, hogy azzal, hogy egy jól hangzó (?) címkét ragasztunk rá, közelebb jutunk az adott helyzet megértéséhez. Szerintem ez csak önreflexióval, nyitottsággal, és egyáltalán, a megértésre való törekvéssel lehetséges.

 

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s