A cukiság ára

Az online életünk kis mogyorókrémes bonbonjai azok a fotók, amelyeken aranyos állatkák meglepően emberinek tűnő viselkedést tanusítanak: gekkók gitároznak egy falevélen, mezei egerek használnk egy virágot ernyőként, csigamama viszi a hátán a kiscsigát a folyón átkelve. Valójában inkább az a meglepő, hogy nem gondolkoznak el többen: tényleg természetes viselkedés ez az állatok részéről? Az igazság ugyanis sokkoló.

Jóhiszeműen melyikünk ne osztott volna meg egy bizonyos ponton ilyen képeket, vagy legalábbs időzött volna el felettük mosolyogva, mit sem tudva arról, hogy a képen szereplő állatok jó esetben már halottak, rossz esetben iszonyatos kínokat állnak ki azért, hogy a fotó ebben a formában elkészülhessen. (Nem illesztek be ide ilyen képeket illusztrációnak, hisz nem célom tovább népszerűsíteni őket. A linkekere kattintva nyerhetsz elképzelést arról, miről beszélek.)

A közös pont ezekben a képekben, hogy mindig a cukiságfaktort igyekeznek az egekbe tornázni, legtöbbször azzal, hogy a fotókon lévő állatok valami emberi gesztust, viselkedést tanusítanak, amit a laikus szemlélő könnyen tud értelmezni. A probléma ezzel az, hogy az állatok, akárhogy is szeretnénk, nem mutatnak be középső ujjukat felemelve a fotósnak (pláne ha, ahogyan az egyik cikkben is kiemelték, genetikailag hiányzik az ehhez szükséges izom a testükből),és  nem “gitároznak” faleveleken.

Ami ilyenkor történik, hogy egy magát természetfotósnak nevező illető damilok segítségével a döglött (vagy még élő!) állatot ebbe a pózba rendezi, és aztán később utómunka segítségével eltűnteti az árulkodó nyomokat. Később az ilyen fotókat mindig azzal a sablontörténettel adják el, hogy épp arra sétáltam, amikor váratlanul felfigyeltem…, tehát úgy állítják be, mintha ez az állat részéről ez egy természetes viselkedés lenne.

Antropomorfizums: miért veszélyes?

Az antropomorfizmus, amikor állatokat, növényeket vagy élettelen tárgyakat emberi tulajdonságokkal ruházunk fel, emberi indítékokat, viselkedést tulajdonítunk nekik. Ennek a művészetben megvan a helye és szerepe, de a valóságra alkalmazva sokszor nem csak ostobaság, hanem egyenesen veszélyes is. A napokban olvashattuk azoknak a Yellowstone Parkban kiránduló turistáknak a történetét, akik egy újszülött bölényre bukkanva felnyalábolták azt, és a kocsijukban beszállították a parkőrségre, mondván, hogy “úgy tűnt, fázott szegény”. Nem csak arról van szó, hogy a bölény egy kifejezetten hideg időjáráshoz edződött állatfaj (a Yellowstone Nemzeti Parkban a hőmérséklet télen mínusz 20 fok környékén van, de mértek már mínusz 54-et is), hanem hogy az emberi közbeavatkozásnak köszönhetően a csorda kitaszította az újszülöttet, amit aztán később el kellett altatni.

A valószínűtlen, emberszerű viselkedés mellett a másik gyanúra okot adó tényező, ha a fotó Indonéziából vagy Indiából származik, sajnos ugyanis ezekben az országokban nagy az etikátlan gyakorlatot folytató “természetfotósok” aránya. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincsenek kitűnő, etikus indiai vagy indonéziai természetfotósok.)

Mit tehetünk?

Elsősorban igyekezzünk tájékozódni, többet megtudni az adott fajról (és általában a vadvilágról), hogy nagyobb biztonsággal eldönthessük, vajon a képen látható póz, viselkedés tényleg előfordul-e a természetben, vagy beállított jelenetről van szó. Semmi esetre se osszunk meg gyanús, kétes hitelességű képeket! Ezzel csak az etikátlan, állatkínzó gyakorlatot támogatjuk!

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s