Mindent a “Rendes Srác” szindrómáról

Sok bloggertársam remek cikkeket írt már a nárcisztikusokról, szociopatákról, vagy egyszerűen a seggfejekről. Én viszont most az úgynevezett “Rendes Srácról” szeretnék beszélni.

A “Rendes Srác” az, akit ismersz már tévéből, sorozatokból – ha szerencsés vagy, talán még a való életből is! A “Rendes Srác” nem használ ki és sosem hazudik neked. A “Rendes Srác” udvarias: amikor a trailerek alatt már begyűrted a teljes doboz popcornt, akkor felajánlja a sajátját. “Rendes Srác” legfőképpen azonban azért” Rendes Srác”, mert  lehet vele beszélgetni is, és odafigyel az érzelmi igényeidre. A “Rendes Srác” érdek nélkül érdeklődik a lelki jólléted felől… Ja, hoppá, várjunk csak…

Miért bűzlik alapjaitól az egész “Rendes Srác” jelenség? Mi a baj a “Rendes Srácokkal”?

Most természetesen nem szólok olyan esetekről, amikor az egész “Rendes Srácság” egy álarc, ami azt a célt szolgálja, hogy elrejtse a válogatott seggfejségeket, mert ez az eset inkább már a pszichopatológia körébe tartozik, és a “szociopata” címszó alatt lehet róla bővebben olvasni. Ilyen is előfordul, de azért  inkább kivétel, mint nagyátlag.

A “Rendes Sráccal” elsősorban az a probléma, hogy ha megnézed, mik azok a dolgok, amelyekkel a “Rendes Srác” (önmaga szerint) kiérdemli ezt a jelzőt, akkor azt találod, hogy ezek bizony mind olyan dolgok, amelyek alapvetőek bármelyik szimpátián alapuló emberi kapcsolatban:

  • elemi udvariasság
  • a másikra való odafeigyelés, törődés
  • őszinte és jóhiszemű hozzáállás a másikhoz, azaz nem annak a saját céljaim (anyagi, érzelmi vagy szexuális) érdekében történő burkolt kihasználása
  • a fenti pontból következik az alapvetően őszinte, játszmamentes kommunikáció

Magyarul olyansmiért tart igényt babérokra, ami emberi minimum. Az, hogy sokan ezt sem ugorják meg, még nem jelenti azt, hogy külön elismerés (szex, párkapcsolat, bármi), járna azoknak, akik igen. Ez épp olyan abszurd, mintha a törvény nem azokat büntetné, akik lopnak, hanem azokat jutalmazná, akik nem.

Igen, vannak sokan, akik nem tisztességesek, de ez még nem jelenti, hogy egy nőnek feltétlenül vonzódnia kell egy pasihoz – bármelyik pasihoz – csak mert az igen. Ez egy alap dolog kellene legyen, amin kívül azt, hogy ki kihez vonzódik, egy halom egyéb tényező dönti el, a  kora kamaszkori impulzusoktól az előző este látott filmen át az őt körüllengő illetfelhőig.

Sokszor hallottam már olyat, hogy “majd én is bunkó leszek, és akkor szeretni fognak a nők“. Nem, nem fognak szeretni, egyszerűen csak bunkó leszel. Viszont ha te ezt tényleg így csettintésre tudod váltogatni, akkor ismét csak figyelmedbe ajánlom a szociopatákról szóló irodalmat. 

Valóban szomorú, hogy sokan, akik vágynak rá, nem találnak párt maguknak, de egyéni esetekre lebontva ennek semmi köze a jófiú/rosszfiú általánosításhoz. Én inkább úgy gondolom, hogy aki olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami kívánatossá teszi az áhított nem számára (legyen akár hímnemű, akár nőnemű az illető), annak egy idő után gyakran a fejébe száll a népszerűség, és feljogosítva érzi magát, hogy tisztességtelenül bánjon a partnereivel. Azaz a “rosszfiúság”/”rosszlányság” így legtöbbször sokkal inkább következménye, mint oka potenciális partnerek körében való népszerűségnek – a közgondolkodás tehát a következményt összekeveri az okkal. Talán érdemes lenne inkább azt megnézni, hogy a partnerekhez való megkérdőjelezhető hozzáállást figyelmen kívül hagyva mik azok a tulajdonságok, amelyek vonzóvá teszik az illetőt. Ám ilyenkor olyan kevéssé épületes következtetésekre jutunk, mint hogy “jó a beszélőkéje”; “izmos karja/hosszúcombaj van”; “szép a haja/szeme”.  Lehet azon rugózni, hogy ez hol igazságos, de minél előbb elengeded azt a gondolatot, hogy az élet igazságos, és neked a kedvességedért/tisztességességedért bármi is JÁR, annál kisebb az esélye, hogy megkeseredett lelki roncsként végzed.

A “Rendes Srácságnak” is vannak fokozatai

 1. Abban a pillanatban tehát, amikor egy pasi elkezd “Rendes Srácként” gondolni magára, már beleesik abba a téveszmébe, hogy úgy gondolja, a nők (az élet, a sors, a karma vagy legalább a BKK) ezért tartoznak neki valamivel, külön jutalmazniuk kellene. Ez még önmagában nem olyan nagy hiba, mindannyian dajkálunk hosszabb-rövidebb ideig különféle téveszméket, amelyektől jó esetben fokozatosan megszabadulunk, amikor azt látjuk, hogy a tapasztalatunk nem igazolja őket, sőt. Rossz esetben viszont nem tudunk tanulni a saját tapasztalatunk valóságából, és megpróbáljuk másokra is ráerőltetni a téveszméinket:

2. A “Rendes Srác” elkezdi a randipartnereinek, hölgyismerőseinek is tudomására adni, hogy ő egy “Rendes Srác”(akit emiatt mindig szégyenletesen igazságtalanul mellőznek a nők). Ez már bizony a manipuláció egy nem is annyira finom formája. Sajnálatra vagy bűntudatra igyekszik ugyanis apellálni.

Ilyenkor kerül elő az, hogy “de hát miért mindig a bunkók kellenek a nőknek, aztán meg megy a sírás-rívás, inkább így-meg-úgy kellene csinálniuk, és akkor milyen jó lenne nekik.”

Ezzel tulajdonképpen már elvitatja a választás szabadságát is. Amíg csak addig tartom tiszteletben a másik választási szabadságát, amíg a szerintem jót-helyeset választja… nos, akkor egyáltalán nem is tartom tiszteletben. Biztos, hogy akkor olyan rendes srác vagyok én?

DI-Star-Wars-Episode-III-Revenge-Of-The-Sith-33. Mivel egyre mélyebben meg van győződve arról, hogy őt igazságtalanul mellőzik, pedig ő milyen RENDES és vele minden rendben van, hát tuti, hogy a probléma csak a másik oldalon lehet. Logikus, nem? A nők a bunkókat szeretik. A nők totál hülyék. A nők végső soron megérdemlik, amit kapnak. Bárcsak ő személyesen adhatna vissza valamit cserébe a sok sérelemért… Azt hiszem, világos a pályaív. Végső esetben eljutunk a leplezetlen nőgyűlöletig, az online fórumokon, feminista blogokon való fröcsögésig, és egy-két esetben akár a tettlegességig is.

Természetesen nem szükségszerű, hogy valaki végigmenjen mindhárom fázison: valójában a legtöbb “Rendes Srác” szindróma által érintett pasi köszöni, elég jól elvan valahol az egyes-kettes fokozat között,  egy-két elvétve odaszúrt megjegyzéssel, ami talán fel sem tűnik az arra nem érzékeny füleknek.

A “Rendes Srác” szindróma hátterében legtöbbször valami más áll

Az a néhány “Rendes Srác” szindrómában szenvedő pasi, akibe életem során belefutottam, egyértelműen arra használta az “azért nem kellek a nőknek, mert túl kedves vagyok” saját magának mondogatott magyarázatot, mert nem akarta kimondani, hogy “azért nem kellek a nőknek, mert harmincöt évesen még mindig az anyámmal lakom“; “azért nem kellek a nőknek, mert sosem tudtam lelkileg felnőni“; “azért nem kellek a nőknek, mert nagyon komoly problémáim vannak saját magammal.”

Mivel pedig ezekkel a problémákkal nem tudtak szembenézni, kapva kaptak a média és a társadalom által készen kínált forgatókönyvön: a nők az érzéketlen bunkókat szeretik, és nem a “Rendes Srácokat”. És ha elég jól elhitetik magukkal, talán sosem kell szembenézniük a sikertelenségük igazi okával, okaival. Ennek van női párja is van persze, az “engem mindig seggfejek találnak meg” szindróma. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: valaki másra hárítja a saját sikertelenségem, szerencsétlen döntéseim felelősségét.  A “Rendes Srác” azáltal, hogy ezt a szerepet játssza, végső soron a nőkre tolja a felelősséget, akik lám, nem képesek felmérni, hogy mi is lenne a jó nekik.

Hogy viszonyulnak a nők a “Rendes Srácokhoz”?

Mivel, ahogy már fent is írtam, egy szerepről van szó, nagyon sok múlik azon, valójában az adott egyéni helyzetben mi van a szerepen túl, ezért nem hiszem, hogy lehet általánosítani.

Igen, vannak nők, akik kifejezetten a “Rendes Srácokra” buknak, sokszor megérezve a szerep mögött rejlő önbizalomhiányt és kétségbeesést, és tudatosan vagy tudat alatt arra apellálva, hogy “na, ez legalább tuti nem fog lelépni“. (Szép dolog az őszinte szerelem, nem?)

Van, akire mindez épp ellenkező hatással van, és kerülik a “Rendes Srácokat”, mint a pesitst.

Olyan is előfordul, hogy sikerül túljutni a szerepen, és megtalálni mögött a személyt, megérteni – és vele is megértetni -, miért vette magára ezt a szerepet, és végül két valódi, autentikus személyiség kapcsolata tud megszületni a dologból.

A sémákon túllépve a a valóság annyira változatos, hogy szerintem a legszörnyűbb és a legboldogabb végkimenetelekre is akad benne példa bőven. De sokszor épp erre képtelen a “Rendes Srác”: túllátni és túllépni a saját maga által magára vett szerepen.

Hogyan kerüljük el a “Rendes Srác” szindrómát, vagy ha már benne vagyunk, hogyan gyógyuljunk ki belőle?

Végre valami, amire viszonyleg egyszerű a válasz, csak ezt kell megérteni:

tumblr_nkkh5gy3be1sojw5vo1_500

Avagy a magyar népmesei bölcsességet használhatóvá téve:

Jótett helyébe abszolút SEMMIT ne várj. 

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s