Sebtapaszok

“Ha csak híres lennék, igazán híres…” “Ha csak lenne pénzem, elég pénzem, hogy azt csináljam, amit akarok…” “Ha csak lenne egy pasi, aki végre elvesz…” 

Te mit használsz sebtapasznak?

 

Jinkx Monsoon  a róla szóló dokumentumfilmben arról beszél, hogy miután világszerte híres lett, rá kellett jönnie, milyen abszurd elvárásai voltak a hírnévvel kapcsolatban. Egyfajta sebtapaszként gondolt a hírnévre, amit rátesz az életére, eddigi sérüléseire (‘Seattle elsőszámú narkolepsziás zsidó nőimitátoraként’ nyilván szerzett jópárat az út során), és ami egycsapásra elfedi a töréseket, begyógyítja a sebeket.

Ám ez nem így történt. Ha a hírnév valamit változtatott az életén, hát csak annyit, hogy még inkább előhozta a sérüléseket, arra kényszerítve így őt, hogy szembenézzen velük és dolgozzon rajtuk és/vagy elfogadja őket önmaga részeként.

Jinkx vallomását hallva elgondolkoztam azon, hogy én az életemben mennyi dologtól és miktől vártam, hogy majd varázsütésre megszüntetik a bizonytalanságaimat, önmagammal való problémáimat, önszabotálásomat. És persze azt is jobban észreveszem, a környezetemben kik mitől remélik a megváltást.

Az alapfelállás sokszor hasonló: nem kell ahhoz annyira egyértelmű támadási felület, mint Jinkx Monsoon esetében, hogy sebeket gyűjtsön az ember. Elég egy nehezebb gyerekkor, egy bonyolult család, egy hiányzó apa, egy nagyon nem körültekintően megválasztott párkapcsolat, néhány plusz kiló kamaszként vagy  egy veleszületett érzékenység. Bármi, amitől úgy érzed, valami hiány van benned, nem vagy elég jó. Kell valami, ami “helyre tesz”. Kell egy sebtapasz.

Csakhogy ezekkel a metaforikus sebtapaszokkal az a probléma, hogy az igaziakkal szemben pont ellentétes hatást váltanak ki, és ha ezt nem ismered fel időben – ahogy Jinkx tette – akkor csak még inkább elfertőzhetik az eredeti problémát. Olyannyira, hogy az szinte kis karcolásnak tűnik a ráhalmozódó gennyes rétegekhez képest.

A hírnév mellett a leggyakoribb sebtapaszok:

A pénz

tumblr_mg0yj5OLnA1qbu4f8o1_250A legköztudottabban működőképtelen, mégis még mindig a legnépszerűbb álmegoldás. Talán azért, mert paradox módon úgysem hiszed el, hogy nem működöik, addig, amíg a saját bőrödön nem tapasztalod. Így nem tudom, van-e értelme, de azért leírom: nem működik. Sebtapaszként, mármint. Ha a számláidat szeretnéd fizetni, arra pesze továbbra is ott a Mastercard.

A házasság  vagy párkapcsolat

A pénz mellett a másik igen nagy népeszerűségnek örvendő versenyző. Néha azget ismerőseim között körülnézve – és a saját múltamba tekintve is – az a fura érzésem támad, hogy valami nagyon beteg módon sokunk agyába az 50-es évek Amerikájának mintaidillje van kódolva a “mennyország” szó alatt. Cuki kis férj a cuki kis lakással a cuki kis kocsival ahol minden csak olyan tökéletes és… cuki. Hangsúly a tökéletesen. (És a cukin.)

Ha azonban stepfordi életed sem hoz megkönnyebbélést, érdemes elgondolkozni. Amíg ugyanis ezt a benned élő, gondos, finom ecsetvonásokkal megalkotott képet próbálod megvalósítani, addig esélyed sincs, hogy valami valódit hozz létre magad körül. Vagy megfelelni akarsz, vagy bizonyítani (általában anyádnak), hogy lehet ezt TÖKÉLETESEN is csináni. A kérdés viszont nem a ‘lehet-e’. Érdemes-e?

Ennek kevésbé végigvitt verziója, amikor szimplán csak a párkapcsolatodtól várod a megváltást, a bizonyítékot, hogy érsz valamit, hisz valaki szeret, veled van,  valaki elvett feleségül. És ilyenkor ritkán jut eszedbe közelebbről megnézni, hogy “igen, de ki?!” Szomorú pszichológiai törvényszerűség, hogy kicsit rozogább önértékeléssel rendelkező fiatal (vagy már nem annyira fiatal) nők így mennek bele olyan kapcsolatokba, ami nem hogy megoldaná az alapproblémájukat, hanem még mélyebbre löki őket, és így elég könnyű belekerülni egy szar kapcsolattól még szarabb kapcsolatig vivő örödgi körbe.

Egy egészséges kapcsolatba a felek nem azért mennek bele, hogy “végre minden jó legyen”, “végre rendbe jöjjön az életem”, “végre szeressen valaki”, vagy mert pánikolnak az egyedüllét gondolatától is. Azt gondolom, egy egészséges kapcsolat alapja az az érzés, hogy szeretnéd megosztani valakivel a boldogságod (és persze elkerülhetetlenül a bánatot is). Hogy szeretnél adni abból, amid van – nem pedig egy hiányt akarsz minden áron betölteni.

Siker, hírnév & Co.

tumblr_mn1i2tRC5w1r3ty02o1_500Nem csak a született feleségségnek van meg a sötét oldala. (A bizonyíték, hogy ugyanazt a dolgot sokféleképpen el lehet cseszni, mindenki a személyiségének és tudásának megfelelően.)

A többiehez hasonlóan ez is egyértelműnek tűnik: a siker, ha azért vágyom rá, hogy “rendbe tegyen”, elkrülhetetlenül még jobban kihozza az amúgy is meglévő repedéseket. Számtalan hollywoodi és hétköznapi példát látunk rá, nem is kell sokáig keresni.

Talán csak akkor nem romboló, amikor a siker nem öncél, hanem mellékes következmény: amikor abból emelkedik ki, amit egyébként is szeretek csinálni, és amiben azért (is) vagyok jó, mert élvezem csinálni.

A vágyott alak elérése

Kicsit több, mint harminc év alatt voltam már ‘jó húsban’, ‘kisportolt’, ‘ijesztően sovány’, ‘törékeny’. Egy dolog közös volt ezekben: rohadtul ugyanúgy éreztem magam belül.

Megint csak: félreértés ne essék, a sport igenis tud változtatni a közérzteden, pozitív irányba. Addig, amíg a testmozgásért csinálod, örömmel. Viszont túl gyakran a tökéletes alak is csak egy újabb sebtapasszá válik, ami alatt ugyanaz a plusz kilókkal küszködő kamaszlány van, ugyanazokkal a félelmekkel és szorongásokkal.

Mi az, ami valóban segít?

A sérülések és a trauma feldolgozásához akkor kerülsz közelebb, ha felismered, hogy sosem fogod feldolgozni a traumát. Nem fogod feldolgozni abban az értelemben, hogy egyszer csak majd megint ugyanolyan leszel, mint előtte voltál. Dolgozni fogsz rajta, és jó esetben ez a munka egyre kevésbé lesz intenzív: már nem minden nap, csak minden héten jut majd eszedbe, aztán csak néha-néha, és végül már csak bizinyos dolgok hívják elő majd az emlékeket. Minden új élethelyzet átértékelteti veled a történteket, és bizony, előfordul, hogy a végén pozitívan jösz ki a dologból, azaz nagyobb fejlődést érsz el, mintha nem történt volna meg, vagy nem úgy történt volna. Egy dologban azonban biztos lehetsz: sosem tudod meg nem történtté tenni, kitörölni. Sem pénzzel, sem egy másik emberbe való kapaszkodással, sem sikerrel.

 

Hosszú, kemény és folyamatos önmagunkon való munka az egyetlen, ami eredményt hozhat. Ehhez legtöbb esetben évek, évtizedek kellenek, valamint sok-sok türelem önmagunkkal szemben, sok-sok újrakezdés, újra talpraállás. Szembenézés. Elfogadás. És igen, kell hozzá néhány ember, akik jó időben vannak ott mellettünk, akik jó időben fogják meg a kezünket, de megváltást nem szabad senkitől és semmitől sem várni.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s