Használati útmutató passzív-agresszívekhez – Hétköznapi seggfejek II.

Mindannyian ismerjük Őt. Ő csupa mosoly és nyájasság, de te a bőröd viszketéséből tudod, hogy valójában arról van szó, ami a háttérben zajlik. Nem arról, amit mond, hanem amit ért alatta. Vele beszélgetni olyan, mint egy fekete macskát keresni a sötét garázsban egy csillagtalan éjszakán. Ő a passzív-agresszív.

Ha a bevezetőből egyből valamelyik ismerősöd arca ugrott be, akkor neked talán nem kell bemutatnom, miben nyilvánul meg és miért idegőrlő ez a fajta viselkedés. Azon kevesek számára viszont, akiknek volt szerencséjük eddig elkerülni a szabotálás nagymestereit, íme egy kis ízelítő a repertoárból.

Tipikus passzív-agresszív taktikák:

  • Krónikus késés vagy halogatás. Kisgyerekes szülők számára nem ismeretlen, amikor a gyerek “jól van, megcsinálom” kijelentés után látványos, röhejes lassúsággal fog neki a feladatnak. Ez is egy ellenszegülés a részükről, és kisgyerekeknél még valamilyen szinten egészséges, hogy így próbálgatja a határokat, felnőtteknél viszont már cseppet sem vicces, amikor valakit naponta cseszegetni kell az irodában, hogy teljesítse már a megbeszélteket, vagy amikor a barátnőd rendszeresen félórás-órás késéssel jelenik meg egy megbeszélt talin. A halogatás, késés az agresszió legsunyibb formája.
  • Tervek utolsó pillanatbani megváltoztatása- amikor megállapodtok valamiben, és tényleg az utolsó-vagy azutáni pillanatban közli, hogy ez így mégsem lesz jó. Nem, nem arról van szó, hogy hirtelen meggondolta magát. Csupán arról, hogy az eljén nem volt vér a pucájában megmondani, hogy neki ez a megollapodás nem oké, sőt, még a közepén sem sikerült összeszednie a bátorságát, a végén meg már tényleg nincs más választása. Elég kellemetlen helyzetek tudnak ebből születni, főleg munkahelyen.
  • Általában, képtelen egyértelműen megmondani, hogy mit akar. Ha pedig te megmondod, akkor te vagy az “önző”.  Ennek oka többféle lehet: néha, ahogy már fent is kifejtettem, valóban csak nincs benne annyi önérzet, hogy  nyíltan vállalja a véleményét, álláspontját, szükségleteit etc., de előfordul tényleges, totális döntésképtelenség is. Jellemzően apró döntések meghozatala is fájdalmasan hosszú procedúra számukra.
  • Csendes bánásmód, a.k.a duzzogás. Alternatív változata: “Minden oké” – miközben egyértelű, hogy nem. Egészen elképesztő a passzív-agresszíveknek az a tehetsége, hogy a legstresszmentesebb helyzetekben is szarul érezzék magukat és ezzel megmérgezzék a levegőt mások számára is.

Annak fejtegetése, hogy valaki miért válik passzív agresszívvé, elég messzire vinne minket, de a legegyértelműbb okok egyike, hogy az ilyen személynek gyerekként nem volt lehetősége az érzelmei – főleg olyan negatív érzelmei, mint a düh, szomorúság – nyílt kifejezésére, esetleg még büntették is ezért. Ez megmagyarázza, hogy miért gyakoribb nők körében a passzív-agresszió: a lányok számára pici gyerekkortól kezdve sokkal fojtogatóbb az a társadalmi előírás, hogy legyenek mindig kis édes mosolybombák, dühöngeni ne merjenek, mert az “nem szép”. Ennek ellenére persze férfiak között is találunk passzív-agresszíveket szép számmal.

A másik ok, hogy  a saját vágyai, impulzusai, érzelmei alapvetően idegenek, ismeretlenek a személy számára, a.k.a. fogalma sincs ki ő és mi a fenét akar az életben. Mert mindig megmondták neki – szülei, környezete -, vagy mert extrém módon konformista. Legrosszabb esetben a kettő együtt. A passzív ellenszegülésekben, a burkolt merényletekben így a hiányzó önbecsülése, egyénisége valamiféle pótlékát leli meg.

Ez eddig mind nagyon szép és jó (vagy nem), de nem rugózhatunk állandóan mások gyerekkori traumáin, mert nekünk most, a jelenben kell kezdeni valamit ezzel a viselkedéssel. Lássuk, mit tehetünk.

1, A nyílt konrontáció.

A nyílt konforntációval az a probléma, hogy azt csak te gondolod, hogy ha face-to-face megmondasz valamit, felhozol egy problémát, úgy, hogy az elől nem lehet kitérni, akkor az meg lesz beszélve. TÉVES. Csak néhány azok közül a taktikák közül, amelyekkel egy keményebben játszmázó passzív-agresszív ki tud térni a nyílt megbeszélés elől:

  • A saját mondandóját ismételgeti, mint egy megakadt lemezjátszó, vagy, komikusabb esetben, mint egy papagáj. Igen, ismerek olyan embert, aki a legapróbb változtatás nélkül képes ugyanazt a mondatot szajkózni tizeniksz alkalommal. Arra játszik, hogy előbb-utóbb csak megunod, hogy nem kapsz értelmes, érdemi választ. Ebben többnyire igaza van.
  • Kussol. De nagyon. Esetleg arcokat azt vág közben, de verbalizálni nem hajlandó
    hqdefault
    Nincs véleményem, hisz halott vagyok, nem látod? A kép forrása: Funny Animals Playing Dead

    semmit – hogyis ne, akkor később még számonkérhető lenne! Extrémebb esetben annyira irtózik a nyílt, felnőttek módjára való megbeszéléstől, hogy minden cécó nélkül egyszerűen csak halottnak tetteti magát.

  • Azt mondja amit hallani akarsz. De nem azt gondolja, és pláne, nem azt fogja cselekedni sem. Ezt pszichológiai mesterfogást a köznyelv csak “pofátlan hazugságként” ismeri.

2, Felvesszük a kesztyűt, és mi is átmegyünk passzív-agresszívbe

Rövid távon ez még szórakoztató is lehet. Mint egy sakkjátszma, vagy egy különösen nyakatekert szabályokkal bíró társasjáték. Hosszú távon azonban csak nagyon-nagyon fárasztó és frusztráló. Ezért nem akarsz hosszú távú kapcsolatot (vagy lehetőleg semmilyen kapcsolatot, de ez nem mindig megoldható, no és sokszor csak későn esik le a tantusz) kialakítani egy bekeményedett passzív-agresszívvel. És egy dolgot fontos nagyon jól az eszünkbe vésni a passzív-agresszív, meg minden egyéb személyiségzavarral kapcsolatban: Te soha nem mennél el a tagadás, hazugság, őszintétlenség vagy gerinctelenség olyan fokáig, ameddig ők. Még ha azt gondolod, már mindent láttál, akkor is, hidd el: mindig van lejjebb.

3, De várjunk csak… Miért is kellene tennünk bármit is?

Egy passzív-agresszívvel együttlenni olyan, mintha folyamatosan oxigénmentes levegőt lélegeznél be. Nem egészséges az agynak. Rövid távon sem. Miért akarnál ilyen emberrel együtt lenni?  A legjobb, legészségesebb megoldás elkerülni, amennyire lehet. Ne akarj bizonygatni, ne akarj “nyerni” (mit?), mert sokszor a legnagyobb nyereség ez: annak a képessége, hogy szabadon elsétálj.

4, Amikor nem lehet elkerülni: számolj vele előre, hogy passzív-agresszívként fog viselkedni

Ha családtagunk vagy kollégánk (ne adj Isten, főnökünk!) az illető, akkor valahogy mégis meg kell próbálni lavírozni. Első lépésként: ismerd meg és jegyezd meg a taktikáit, hogy később ne érjenek váratlanul. Legtöbb esetben persze így sem sok mindent tudsz tenni, de legalább a saját frusztrációd csökkenti.

A számonkérhetőségen segít, ha mindig jelen van egy (több) másik személy, amikor megbeszéltek, megígér valamit. Később így nehezebb kimagyaráznia.

Késés/halogatás ellen megoldás, ha eleve korábbi időpontot mondasz neki – bár tudd, hogy egy idő után ez sem fog működni (nem teljesen hülyék azért), szóval ezt tartogasd inkább fontos eseményekre.

148909_389651761085742_1307030081_n

5, És végül: a humor mindig jó megoldás. Noha azzal számolj, hogy a passzív agresszív adott esetben a leghasizomgyötrőbb vicceden sem fog nevetni. Csakazértsem.

A képek forrása – ahol ezt külön nem jeleztem – a Pinterest.

4 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s