Le Grand Bleu – Ausztrália 4. rész

A Nagy Kékség. Türkiz, kobalt, cián, acél és mély királykék. Ausztráliai utam fénypontja a Nagy-korallzátony volt.

Két napos autókázás után végre megérkeztünk Airlie Beachre. A település igazi ausztrál nyaralóváros, a tenger fölé magasodó sziklára épült apartmanokkal és a főutcán sorakozó szuvenír-és fürdőruha üzletekkel. Az üzleteknél azonban sokkal érdekesebbek voltak számunkra a helyi kakaduk, akikkel a megérkezésünk napján barátkoztunk össze, és onnantól kezdve valahányszor kültünk az erkélyre reggelizni, vacsorázni vagy teázni, mindig csatlakoztak hozzánk.

IMG_3740
Vacsoravendégek
IMG_3755
Ezt tényleg megehetem?

Sok időnk mondjuk nem volt a kakadukat szórakoztatni, mert Airlie Beachről kiindulva egy-egy napos túrák során fedeztük fel a környező Whitsunday-szigeteket és a Nagy-korallzátonyt.

A Whitsunday szigetcsoport legnagyobb – egyébként lakatlan – szigete fantáziadúsan a Whitsunday Island nevet viseli. Arról nevezetes, hogy itt található a világ legfinomabb, fehér homokjával borított strandja, a Whitehaven Beach:

IMG_3489
Két óránk volt felfedezni a partot. Két óra meglepően hosszú idő egy lakatlan szigeten- még jó, hogy ott volt a kamerám!
IMG_3658
Homok. Kurva sok homok. Alternatív felhasználása: isteni bőrradír!
IMAG0780
Másnap, a levegőből

Daydream Island (Álmodozás-sziget) kevésbé vad, és nevéhez hűen délutáni álmodozásra csábtó: itt is kitett minket a hajó, hogy megebédeljünk és mártózzunk egyet a sziget nagy részét elfoglaló szállodakomplexum lagúnaszerűen kialakított medencéiben.

Első hallásra talán hülyeségnek tűnik medencével telepakolni egy szigetet, ami a meseszerűen gyönyörű Korall tengeren van. A helyzet azonban az, hogy hiába álomba illőek ezek a szigetek, hiába itt van a világon a legfehérebb homok, még egy dolognak otthont adnak ezek a partok: a kockamedúzának, illetve kisebb, és még halálosabb testvérének, az Irukandzsi medúzának. Így aztán tengerben fürdőző embert csak elvétve látni. Whitehaven beachen először én is a megfelelő védőfelszerelésben (a szörfösökéhez hasonló egész testet fedő neoprén ruha) merészkedtem be a vízbe, később kicsit febátorodva a part menti átlátható, sekély részre bementem bikiniben is. Igaz, az Irukandzsi medúza szabad szemmel nem látható – egy-két centiméteres, áttetszó testű állatka -, és ez a tény a hat méteresre is megnövő fehér cápát (szintén őshonos faj), egyből szimpatikusabb színben tüntette fel. Amit látsz, az elől el tudsz menekülni – nem elhanyagolandó szempont.

IMG_3684

IMG_3711

Másnap nem hajóval, hanem repülővel indultunk el, hogy a Nagy-korallzátonyt is megnézzük. (Végre!) Azt be kell vallanom, hogy a repülő szó talán túlzás: inkább csak repülőcske volt ez.

Ezelőtt még sosem ültem sétarepülőn, így bár nem szokott járműveken hányingerem lenni, bevettem egy felet a barátnőm által ajánlgatott gyógyszerből – semmiképpen nem akartam megkockáztatni, hogy egy rosszullét miatt esetleg ne tudjak végig fényképezni az egy órás repülés során! Mert hiába is próbábálnám szavakkal visszaadni ezt a látványt:

 

Hát nem?

 

Minden fotó a sajátom. 

2 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s