Csak a bugaci

in-amikor hosszú időre eltávolodik az ember a dolgoktól, helyektől, emberektől, akikkel egykor együtt élt, akkor először a közhelyeken keresztül közelít hozzájuk, próbál ismét kapcsolatot találni, akár csak egy teljesen idegen. Mama, főzzél töltött káposztát, ha hazamegyek.  Hogy vagy, hogy megy a suli? Zsoltival megvagytok? Ezen filózgatok, ahogy a budai üzletben a sorokat róva összeszedem a gyulai kolbászt, a fehér kenyeret,  fürtös paradicsomot. A kezdők és az újrakezdők közti különbség a kezdet kezdetén szinte elenyésző.

Van itt minden, szaporázom meg a lépteim a kassza felé, előre lelkendezve az ízes (a szavakat szerencsére nem körmönfontan becserkészni, rád törnek azok váratlanul, büszke magyarsággal) reggeli gondolatán. A kasszánál mondjuk kisebb sor áll, ami elsőre meglep, de belegondolva, végül is a legtöbb Óbudáról autóval ingázónak útba esik a bevásárlókomplexum, melynek az alsó szintjén kapott helyet a szupermarket. Reggel fél kilenc van. Az előttem álló kiskosztümös nő kosarában két magvas kifli és egy csökkentett zsírtartalmú joghurt. Lassan halad a sor, csak egy pénztár van nyitva. Nem baj, ráérek, na és amúgy is, a gyulai kolbász fürtös paradicsommal meg fehér kenyérrel!

 – Ez nem lett lemérve.

Az eladónő egyszerre unott és szigorú hangja a közhelyek megnyugtatóan elsimított világából hatékonyan ránt vissza a rögvalóságba.

– Ó. Nem tudtam hogy le kell mérni – magyarázom a nyilvánvalót, elvégre azt azért ő sem feltételezi, hogy tudtam, hogy le kell mérni, és direkt, komiszságból, előre megfontolt szándékkal nem mértem le. Noha a hangja akár ezt is sugallhatná, de ne legyünk paranoiásak, korán reggel meg főleg.

– Akkor marad? – A kérdőjel egyébként az írói szabadságom terméke. Valósághűen: Akkor marad.

Itt viszont már a komiszság is ébredezni kezd bennem, egyértelműen, nyújtóztatja a végtagjait, mindenesetre legyünk tekintettel másokra, intem le azonnal, és hátranézek. Ketten állnak még mögöttem, álmosan és érdektelenül. A zöldségek öt méterrel arrébb vannak a kasszától, látom is a mérleget innen.

– Gyorsan visszaszaladok – közlöm az eladóval, és már repülök is, senki ne mondja, hogy nem vagyok szavahihető, meg aztán nem nagyon van ingerem megvárni az engedélyét (vagy sem).

Ez legalább könnyen ment, nyomom is rá a címkét a zacskóra, Fürtös paradicsom 145 Ft, alig tíz másodperccel később. Újabb pár másodperc és néhány elnézést múlva már ismét a kasszánál vagyok diadalmasan. Az eladónő savanyú arccal forgatja a zacskót, aztán egyszerre csak felcsillan a szeme.

– Rosszul lett lemérve. Ez Bugaci fürtös paradicsom

A mögöttem lévő sor idő közben négy főre fejlődött.

– Akkor marad.

A kezdők és az újrakezdők közötti különbség egyik legfontosabb része, hogy az újrakezdő egy ponton elkezd emlékezni, miért döntött úgy, hogy inkább hagyja a francba az egészet.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s