Miért nem Londonban élek?

Ha Magyarországról Nagy-Britanniába készül az ember úgy, hogy nem konkrét pozícióba jön ki, akkor az elsődleges úticél  általában London: logikus, hiszen egy világvárosban nagyobb eséllyel találsz munkát, megfelelő szállást, könnyebben lehet beleolvadni a multikulturális forgatagba, vagy épp ellenkezőleg, kevesebb erőfeszítésbe telik honfitársakat, magyar közösségeket találni. Az élhetőség, a várossal való megfelelő “kémia” – néha úgy beszélek városokról, ahogy pasikról, de ezt talán már megszoktátok -, érthető módon kevésbé szokott szempont lenni.  Azaz… csakugyan érthető módon?

Senkit nem ismerek, aki Edinburgh-ban él (vagy élt Edinburghb-an) és szeretné Londont.  Olyan ismerősöm viszont rengeteg van, aki úgy szereti Edinburgh-t, hogy előtte élt már Londonban. Britek és külföldiek látszólag osztatlan egyetértésben vannak a kérdést illetően: Edinburgh vagy London? De mi teszi a skót fővárost élhetőbbé, emberibbé a sokak által áhított metropolisznál, és én hogy keveredtem ide egyáltalán?

Nos, kezdem az egyszerűbbel, az idekeveredéssel. Romantikusan indult, mert friss házasként ismerőseink esküvőjének ürügyén látogattunk Skóciába. (Láv láv láv.) Edinburgh-ban landolt a gép, és itt töltöttünk másfél napot, mielőtt Skye-sziget felé vettük az irányt autóval, ami az esküvő tulajdonképpeni helyszíne volt, a Belső-Hebridák varázslatos, a hihetetlenség határán táncolóan gyönyörű szigete. (Még mindig nehéz elhinnem, hogy ilyen helyek léteznek, pedig már azóta is jártam ott.) Az egész skóciai utazás, összesen körülbelül egy hét, nagy hatással volt rám, így amikor először felötlött a külföldre való költözés gondolata, nem volt kérdéses számomra: ha angol nyelvterület, akkor csakis Skócia! A táj szépségéhez persze még hozzáadódott a sok kellemes tapasztalat az itteni emberekkel kapcsolatban, akik többnyire közvetlenek, barátságosak, nyitottak.

Ilyen, ebből az egy hétből leszűrt nagy vonalú képpel a fejemben vágtam neki a kiköltözésnek – soha nem a teljes mértékben racionális döntéseimről voltam híres, na.  Viszont amikor nem torkollnak totális katasztrófába, akkor bejönnek, méghozzá nagyon. Edinburgh-val is ez lett a helyzet, tartósnak bizonyult a szerelem olyannyira, hogy ma már úgy érzem, ha egyszer  esetleg hazaköltözöm Budapestre, vagy más városban fogok élni, akkor Edinburgh után épp úgy honvágyam lesz majd, mint ahogy most van néha Budapest után.

Mitől ilyen nagyszerű ez a város, és mitől más, mint London?

1, Méret és ennek következményei

Pont annyira nagy, hogy kényelmesen lehet munkát találni, de nem annyira nagy, hogy túl sok embert vonzana. (Hála az égnek, hogy itt van nekünk még az időjárás és a skót akcentus is, mint elrettentő tényezők.) Edinburgh-nak nagyjából fél milliós, Londonnak nyolc és fél milliós lakossága van. Edinburgh tehát alapból “tisztességtelen előnnyel” indul abból a szempontból, hogy nem metropolisz: nem kell megküzdenie egy sor problémával, vagy legalábbis nem akkora arányokban, amit a sok millió ember kis területre való koncentrálódása okoz. Viszont ahhoz bőven elegendő egy félmilliós lakosságszám, hogy a városi élet összes előnyét ki lehessen évezni fenékig.

2, Közlekedés

Rögtön az első ilyen, népsűrűség okozta nehézség a közlekedés. Rendben, ebben a britek általánosan nem nagyon remekelnek, Edinburgh-ban a viszonylag kis mérete és a csillagászati összegekre rúgó beruházások ellenére rendszeresen előfordulnak idegőrlő dugók, illetve olyan helyzetek, hogy öt percig állsz a lámpánál, ami mindenkinek minden oldalról pirosat jelez. Összehasonlításképpen: Németországban ugyan nem laktam, csak utazgattam, de ott mintha sokkal jobban oldanák meg ezt.

Mégis, mivel Edinburgh Londonnál jóval kisebb, kevésbé tűnik időrablónak a “jussunk el A pontból B-be” játék, már csak azért is, mert nagy gáz esetén max. leszállsz a buszról és sétálsz. Sőt, rengetegen járnak biciklivel, ami a buszozás mellett a másik népszerű helyi szórakozás, ha nem akarsz autóba ülni.

Londonban engem teljesen kiakasztott a metrónak nevezett marhavagon  – félreértés ne essék, más nagyvárosokban is metróztam, de Párizsban, New Yorkban nem volt ez a klausztrofób érzésem, mint a londoni szerelvények belsejében. (Igaz, Tokiót még nem próbáltam, biztosan érdekes élmény lesz egyszer.) Csak nekem volt ez a benyomásom?

Akárhogy is, Edinburgh-ban nincs metró.

2, Tengerparton van

Ehhez nincs hozzáfűznivalóm. Talán csak ennyi:

9 (1 of 1)

4. Zöld

El kell ismernem, London sem olyan rossz a maga parkjaival ezen a téren, de Edinburgh-ban élve az embernek mindig van egy természetközeli érzése, ami abból fakadhat – már a 112 darab parkot leszámítva-, hogy nagyon rövid idő alatt lehet eljutni olyan helyekre, ahol a zöld mezőn körbenézve semmi sem emlékeztet arra, hogy egy városban vagy. Mindemellett azonban ott van mindaz a kényelem, pezsgés, amit egy nagyvárosban keres és kap az ember.

A rengeteg zöld területnek, a tengeri szélnek (Edinburgh beceneve a “windy city”), a fejlett tömegközlekedésnek és a sok biciklisnek köszönhetően Edinburgh-ban szinte egyáltalán nincs szmog – ez egyenesen felüdülés volt a “büdös pesti belvárosi” életem után.

5. Angolok vs. skótok

Ez egy alibi pont, aminek azért nincs értelme, mert Edinburgh pont annyira skót, mint amennyire London angol. Mindkettő színes és nemzetközi az utóbbi évtizedekben. Talán történelmükből kifolyólag azonban úgy szép elméleti szinten könnyebb a skótokkal szimpatizálnom, illetve az általános tapasztalatom az, hogy kevésbé távolságtartóak, és közvetlenebbek a déli szomszédaiknál. Az egyedi, hétköznapi tapasztalat viszont rengeteg ellenpéldát hozhat itt is, ott is.

6. Spiritualitás, művészet

Ez nem csak Edinburgh-ra, hanem egész Skóciára jellemző: az embernek folyamatosan az az érzése, hogy valami elvarázsolt helyre keveredett, valahogy egy fantasy- vagy kísértethistória lapjaira tévedt, mert még egy átlagos szerda esti naplemente is olyan fényeket és látványokat produkál, mintha eljött volna a feltámadás órája. Akit Skócia nem tesz fotóssá, annak nincs lelke.

Plusz, ha Edinburgh-ba költözöl, akkor együtt kell élned a legendákkal, történetekkel: Bobbyval, a hűséges kutyával és a Greyfriars  temető titokzatos lezárt kriptájával, munkába menet ki kell kerülnöd a turistákat, akik az Elephant House előtt csoportosulnak (itt írta J. K. Rowlnig a Harry Potter első kötetét), és hazafelé azokat is, akik a Princes Streeten a Trainspotting alábbi ikonikus jelenetét játsszák újra:

Edinburgh-ban ezek a történetek élőek és jelen vannak, mindamellett hogy a kortárs kortárs kulturális és művészeti szcéna is mozgalmas és izgalmas – ahogy arra mellesleg a rengeteg bevándorlóból következtetni lehet. Ebben ugyan talán pont nem versenyezhet Londonnal, de nem is akar: Edinburgh sokkal inkább laid-back, kevésbé stresszes és túlhajszolt; bátorító közeg, és azt gondolom, ez nem utolsó szempont azok számára, akik érzékenyek a környezetükre.

+1

Egy 2013-as kutatás szerint Edinburgh az Egyesült Királyság nagyvárosai közül a “legboldogabb város”.

Végül néhány random fotóm róla:

edin9-1-of-1-2

IMG_20140617_225418

6 (1 of 1)-2

9 (1 of 1)

se22 (1 of 1)

se11 (1 of 1)

2 (19 of 20)

zen (1 of 1)

3 (1 of 1)

street5 (1 of 1)

1

11 Comments

  1. andreab40

    Jo ez a cikk! Nagyon sok magyarnak London=Anglia. Nekem szenely szerint tetszett London, mint turista. Elni nem hiszem hogy szeretnek ott, en annal kenyelmesebb vagyok minthogy orakat tomegkozlekedjek munkaba es egyeb helyekre. Lehet hogy jobban lehet keresni mint videken, viszont egy 3*3as szobaert, 3+ lakotarssal egyutt kb annyit kernek mint videken egy hazert…Edinburgh egy szep varos, jo hangulata van, a skot videk meg magaert beszel.

    Kedvelés

    1. Tündérkeresztanyád

      Valóban, London remek muri turistaként, ott élni valószínűleg már kevésbé.
      Közvetlen járat van Budapestre Edinburgh-ból is, szóval még ez sem szól London mellett… Nem tudom, meghallgatnék pár embert, hogy miért épp Londont választották. Bár így magunk között, annak azért örülök, hogy ha Edinburgh megmarad ilyen kicsinek és élhetőnek. 🙂

      Kedvelés

      1. andreab40

        Igen, par eve mar jo Edinburghba is a jet2. Hm nem tudom, gondolom ez amit leirtal.hogy jobb munkalehetosegek, tobb magyar stb stb. Mindenki ugy el ahogy akar, de nekem ezek a sok fös lakokozossegek nem tetszenek, meg az arak horribilisek, nem tudom hogy eri meg igazan egy minimalberes fizubol. Hihi abszolut megertelek, azert a mai vilagban fontosabb ez mint a nyuzsgo nagyvaros.

        Kedvelés

      2. Tündérkeresztanyád

        Mondjuk a lakóközösség-feeling itt is megvan, egyszerűen mert ha meg is teheted, hogy egymagad bérelsz lakást, nem fogsz “kidobni” annyi pénzt csak lakhatásra, főleg, ha úgyis sokat eljársz otthonról, mint én. Úgy vagyok vele, hogy azt a havi 2-300 fontot inkább elköltöm utazásra. Legtöbben így vannak vele. Vagy már lakásra spórolnak, ez a másik.

        Kedvelés

      3. andreab40

        Igen, ez praktikus dolog, mondjuk egy 2-3 emberrel megosztott haz meg jo is, valaki mindig ott van tarsasagnak es ha nem magyar akkor a nyelvet is hipp hopp meg lehet tanulni. Ennek is mint minden masnak van elonye, hatranya, kinek mi az igenye es a dontese.

        Kedvelés

      4. Tündérkeresztanyád

        Igen, mi is hárman lakunk egy kertvárosi házban. Inkább hostel érzete van a dolognak, udvarias-barátságos a viszony, de nem folyunk bele egymás életébe, és ez így nekem nagyon kényelmes. Laktam egyedül is, de az annyira nem vidám dolog, pláne amikor még alig ismersz itt kint valakit.

        Kedvelés

      5. andreab40

        Ja ez igy tok korrekt. Foleg eleinte jo is ez, mikor az ember nem ismer senkit.ha meg szerencsed van a lakotarsakkal az meg kulon jo. Hallottam mar sok cifra tortenetet a lakotarsakrol, meg olyanrol ahol 5-6 ember lakik egyutt.

        Kedvelés

      6. Tündérkeresztanyád

        Jah, én is futottam bele érdekes helyzetbe, bár ott csak én voltam albérlő, na de erről majd később írok. Viszont ez már azt hiszem, nem annyira helyfüggő, talán annyiból, hogy ha az ember egyedül van külföldön, akkor kiszolgáltatottabb ilyen szituknak.

        Kedvelik 1 személy

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s