Talisker Bay

Mikor érezted utoljára reggel felébredve annyira fiatalnak magad, hogy meg kellett tapogatnod az arcod: csakugyan te vagy-e az?

Nehéz megmondani, hogy némelyik társaság miért működik, miért érezzük magunk úgy, hogy a benne lévő emberek együttes kisugárzása valami nagyon jó közös frekvenciát hoz létre, míg más társaságokból menekülnél, ég a bőröd pusztán attól, hogy jelen vagy, és biztosan tudod az első perctől fogva: nem oda tartozol.

Mindkettőben volt részem, de nem sikerült még megfejtenem a varázslatot. Valami több ez, mint egy-egy ember különálló személyisége, és talán kell hozzá a hely, az élmény szelleme is. Legtöbbször nem tart sokáig a varázs: véget ér, ahogy az út végén utolsót fordulnak a kerekek, egy becsapódó kocsiajtóval, egy üres lépcsőházban felgyulladó villannyal, egy kinyomtatott repülőjeggyel, és tapasztalat már megtanította, hogy ugyanezt, ugyanígy sosem lehet majd megismételni, mert minden ismétlésre, megtartásra tett kísérlet óhatatlanul keserű csalódáshoz vezet. Annak a felismeréséhez, hogy a hely már nem lesz sosem olyan, mint azon a napon és abban az órában, mert a személyek tekintete is megváltozott, akik épp olyannak látták. Az útitársaid arca az út során is folyamatosan változik. Ahogy a tiéd is: nem csak a sci-fi regényekben fordul elő, hogy némelyik utazás fiatalabbá tesz.

2 (57 of 81) 2 (59 of 81) 2 (78 of 81) 6 (13 of 20) 7 (1 of 9)

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s