Hunglish, if you please – A nyelvek dark szájdjáról

in-amikor elindítottam a blogot, szilárd elhatározásom volt, hogy csak magyar nyelvű posztok lesznek, magyar címekkel, és az idézeteket, gifeket stb. is magyarul szerepeltetem. Szép kezdeti ideál volt ez, amihez szerintem az első egy-két hónapban még tartottam magam, aztán fokozatosan fellazult, itt is, ott is engedményeket tettem, míg nem a múlt héten komolyan elgondolkoztam azon, a helyzetemben egyáltalán mennyire reális és mennyire őszinteigaz egy ilyen elhatározás.

Ha megfigyelted, a bevezető mondatban három angol eredetű szó is szerepelt (blog, poszt, gif), amelyek közül csak egynek van ‘rendes’ magyar megfelelője: a poszt helyett írhattam volna azt, hogy bejegyzés. Az első probléma már itt felmerül: a szövegeim médiuma az internet, amelynek alapértelmezett nyelve az angol. Az internet angolul van.

Tehát eleve, ha otthon élnék sem lenne reális, hogy az angolt teljes mértékben kizárom a blogról, mert az időm egy jelentős részét az interneten töltöm, egy másik jelentős részében meg angol nyelven olvasok. Szeretném azt mondani, hogy a fejemben végigfutó gondolatok ötven százaléka kapcsolódik a külvilág történéseihez, ötven pedig ahhoz, amit láttam, olvastam, hallottam aznap online vagy egy könyvben, esetleg filmben, de ha őszinte akarok lenni, ez az arány (persze nyilván lehetetlen mérni, de higgyetek nekem, mint aki legjobban ismeri a saját fejem belsejét) inkább olyan  40/60 százalék jobb napjaimon. Emiatt már amikor otthon laktam is rengeteg minden angolul zajlott idebent, angolul volt értelme, amióta kijöttem meg még inkább. (Vicces módon most viszont a magyarral tartom ugyanígy a kapcsolatot: neten és könyveken, blogokon keresztül.)

Régóta probléma tehát, hogy a magyar szavak sok esetben nem azokat a gondolatokat adják vissza, amik valójában megfordulnak a fejemben, és úgy érzem, hazudni kezdek az által, hogy fordítok, vagy megpróbálom fordítani.

A másik oldala a dolognak, hogy kiköltözésem óta a személyes valóságom mind inkább a keveredés: a két nyelv egymás mellett létezése, és bármelyik kizárólagossá emelése esetén torzítom ezt a valóságot. (A helyzetet bonyolítja, hogy elenyésző mértékben a franciát is használom, de ez most a legkisebb bajom igazán.) Lévén, hogy mégis csak egy személyes blogról van szó, valójában őszintébbek az írások, őszintébb maga a blog, ha néha megengedem magamnak a vegyítést.

Ugyanakkor mérhetetlenül irritál, és tarkón vágnám az olyanokat, akik három mondatot nem képesek leírni valamiMeera-Funny szükségtelen anglicizmus nélkül, úgy, hogy egyébként egy egyhetes horvátországi nyaraláson kívül sosem töltöttek huzamosabb időt külföldön. (Ha töltöttek, akkor is legyenek már képesek leírni három mondatot, de ez külön súlyosbító tényező számomra.) Emögött legtöbbször a ‘úgy szeretnék bennfentesnek látszani’ indíték áll, amivel az a baj, hogy háromféle közönsége van:

1, Nem beszéli az adott nyelvet. Egyáltalán nem. De úgy tényleg nem. Ők ha meggebedsz se fogják érteni a ‘bennfentes’ poénokat, hülyeség erőlködni.

2. Jól beszélik a nyelvet: ebből kifolyólag jókat mosolyognak az egészen.

3. Szeretnék jól beszélni a nyelvet, értik a bennfenteskedést, viszont pontosan tudják, mi motiválja. Jól visszabennfenteskednek, és mindenki egyenlő –> megint csak kár erőlködni.

Ugyanakkor. (Ismét.)

Vannak szubkultúrák, amelyeknek a nyelve az angol. Blogger körökben is látom néha, hogy dívik vegyíteni a kettőt, és ismerjük el, hogy sokszor még ha a magyar szó ugyanazt is jelenti, akkor sem ugyanazt jelenti már csak a választás stílusértéke okán sem. Ahogy a múltkor kifejtettem valahol, számomra az ‘öleld magadhoz a sötét oldalad’ ; ’embrace your dark side’ és az ’embrész your dark szájd’ kifejezések három teljesen más jelentést adnak, és a szövegtől függően mindhárom lehet teljesen legitim. Egy írónak – és igen, a blogger is az – joga van ezzel játszani.

letöltésNéha írok pár oldalas szösszeneteket angolul. Volt már, hogy próbáltam lefordítani magyarra a blogon való posztolást fontolgatva. Katasztrófa lett. Ahogy a magyar írásaim is képtelen vagyok lefordítani angolra. Valamit vagy magyarul írok, vagy angolul. Egy másik nyelven az már nem az a dolog, minél inkább akarom beletuszkolni a másik nyelvbe, annál nagyobb hazugságnak érzem. Mi mintha fognék egy fotót, és a szögeket, színeket tetszőlegesen átvariálnám rajta: lehet, hogy a végeredmény nem lesz feltétlenül rossz, de hogy köze nincs az eredetihez, az biztos.  (Jelzem, főként  lírai szövegekről van szó, mondjuk egy használati útmutató, de akár még egy cikk lefordíthatóságát azért én sem vetem el.)

Amióta kint élek, folyékonyabban beszélek angolul, de elkezdtem olyan helyesírási hibákat magamra szedni (magyarul és angolul is), amiket korábban hangosan kiröhögtem. Eddig két okot véltem felfedezni emögött: egyrészt sokkal inkább hallás, kiejtés alapján, automatikusan – azaz sokszor hibásan – jönnek bizonyos szavak (legutóbbi szörnyülködésem oka a than/then csípőből történő  elírása), másrészt interferencia van a két nyelv között, és ez leginkább a központozásban nyilvánul meg: az angol kevesebb veszőt, más helyen használ, mint a magyar.

Ösztönös gesztus volt a részemről, hogy ennek a felfordulásnak a közepén kezdtem komolyabban foglalkozni a fotózással. A formák, színek nyelvét egyszerűbbnek és univerzálisnak éreztem, mentesnek a nemzeti nyelvekhez kötődő bonyodalmaktól. Aztán, ahogy lenni szokott, némi idő elteltével és gyakorlat megszerzésével itt is tudatára ébredtem a választásoknak (szög, framing, kompozíció, színes vagy szürkeárnyalatos stb.), és a lefordíthatatlanságnak: semmi sem idegesítőbb, mint amikor egy jelenet teljesen tisztán és részletesen bomlik ki a szemeid előtt, aztán rájössz, hogy akárhogyan forgatod is a szavakat, sosem leszel képes ugyanazt visszaadni. Mostanában azon gondolkozom, hogy el kellene kezdenem filmezni.

Tanulság, ha egyáltalán van, akkor az az, hogy több nyelven gondolkozni jó, mert :

 – tágítja a kört, amit belátsz, át tudsz fogni a gondolataiddal

 – mélyíti a személyiséged

– új lehetőségeket, kapcsolatokat fedezel fel

But let’s face it, on so many levels it just totally sucks.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s