Az 5 legidegesítőbb dolog blogposztokban

Legalább kettőben vétkes vagyok én is.

 1. A szerző egyetlen blogposzttal akarja megváltani a világot

Az olvasói élményeim, valamint az oldal statisztikái és a visszajelzések alapján  egy-egy  sikeresebb blogposzt legalább két tulajdonsággal rendelkezik:  élesen körülhatárolt témával és jól felépített szerkezettel. Gyakran túl sok mindent akarunk beleerőltetni egy írásba, vagy ha nem is beleerőltetni, de benne hagyni olyan gondolatokat, amik mellékesen kapcsolódnak csak a fő témához, elvisznek másfelé, szükségtelenül tekervényessé és átláthatatlanná teszik az egészet. Be kell látni, hogy ha annyira elképesztően zseniálisak lennénk is, hogy valahogy mégis sikerül mindent összefésülni és logikusan felépíteni ami az agyunkban kavarog írás közben, akkor a poszt olyan hosszú lenne, hogy azt ember nem olvasná végig.

Mára legalább már odáig eljutottam, hogy amikor írás közben azt veszem észre, hogy az adott témából erre is, arra is gombolyodnak ki szálak, gondolatok, akkor megálljt parancsolok magamnak, és inkább egy külön poszt keretében tárgyalom ezeket. Ennek következtében vagy harminc ötlet sorakozik a szerkesztőmben állandóan, befejezni meg idő lenne, és az időm, na az véges. Ez így viszont még mindig jobb nekem is, és főleg az olvasóknak.

2. “Ez csak az én véleményem”

Naná, hogy csak a te véleményed, nézzen rá a Kedves Olvasó a címsorra, meg az oldal fejlécére, meg úgy általában a felületre: ez egy blog. Ha ebből nem tudja dekódolni, hogy véleményről van szó, akkor meg amúgy is menjen és zaklasson mást. Nem azt mondom, hogy megmondóembernek kell lenni, de kell egy alapszintű bizodalom a saját szemszögedben, különben minek is erőlteted az írást.

Példának okáért írhattam volna a címben, hogy ‘Az 5 szerintem legidegesítőbb dolog blogposztokban’, de az az egy szó erőtlenné tette volna az egészet. Szerintem.

3. Amikor arról posztol a szerző, hogy miért nem posztol

Ehhez nincs nagyon mit hozzáfűzni. Az energiából, amivel mentegetőzik, akár összehozhatna egy épkézláb bejegyzést is. Ennek másik változata az olyan poszt, amiben fogadkozik, hogy innentől rendszeresen fog posztolni. (És hagyományosan ez az utolsó bejegyzés, mielőtt végleg megszűnne a blog.)

4. A szerzővel nem történik semmi, és erről ráadásul nem is tud érdekesen írni

Az az elméletem, hogy (szakmai és tematikus blogokat leszámítva) három esetben érdemes nyilvánosan blogolni:

– Epic életed van

Régen követtem az ‘Egy sztyuvi naplóját’, és jelenleg is olvasok néhány blogot, amelyek egyszerűen azért izgalmasak, mert a szerző olyan helyen, olyan életet él, olyan tapasztalatai vannak, hogy ez önmagában eladja az írásokat.

Viszont ha csak nem vagy A-listás hollywoodi sztár, senkit nem érdekel, hogy már megint venti lattét rendeltél a Starbucksban, vagy hogy néz ki az íróasztalod, hamburgered, kutyád feje egy elmosódott fotón fura szögből. Erre ott van a Facebook, teljesen felesleges blogszerkesztésbe fektetni az energiáid.

– Jól írsz

Nem kell mindenkinek világutazónak lenni vagy folyamatosan őrült kalandokba keveredni ahhoz, hogy érdekes cikkeket írjon. Az eddigi egyik legjobb cikk, amit olvastam, és aminek a zsenialitása maradandó nyomot hagyott bennem, a chipszekről szólt. Komolyan. Valamiért mindig azok a szövegek inspirálnak a legjobban, ahol a szerző egy látszólag teljesen érdektelen, hétköznapi témát eredeti hangon, szemszögből, írásmóddal mutat be. Nevezzük kreativitásnak?

– Családnak, barátoknak írod, mert nem otthon élsz és nem tudsz/akarsz mindig mindenkinek mindenről külön beszámolni.

Mert anyukádnak mindig A-listás hollywoodi sztár leszel. (Bár ebben a harmadik esetben a nyilvánosság mértéke azért megfontolandó.)

5. Helyesírás, illetve annak hiánya

Erről sok szó esett-esik, viszont nem véletlen. Természetesen senkinek sem tökéletes, meg ott vannak ugye a bosszantó elütesék, figyelemetlentségek, amik miatt te magad is csak fogod a fejed később. Azonban a helyesírás folyamatos és következetes figyelmen kívül hagyása egy blogon az egyik legnyomósabb indok, hogy azonnal menekülőre fogjam.

Ráadásul mentség nem nagyon van rá, mert már önmagában az, hogy elvégzed a Word által javasolt módosításokat, olvashatóbbá teszi a szöveget. (Tudjuk, ez sem a tökéletes boldogság útja, de jó kiindulópont lehet reménytelen esetekben.) Egyébként csak Mordon professzort tudom idézni: Folyamatos éberség!

+ 1: Az ilyen 5 plusz egyes listák legitim blogposztként való eladása

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s