Az én magyarságom

Az, hogy magyar vagyok, soha nem volt meghatározóbb adottság az életemben, mint miután külföldre költöztem. A magyarságom addig a körülményeknek és némiképp a saját választásomnak köszönhetően is öntudatlan volt, mentem az után, amit az iskolában belém neveltek, amit a szűkebb-tágabb környezet elvárt, de nem volt benne semmi személyes. Nem voltam különösebben lelkes sem. Kellett a távolság, kellettek az idegenben szerzett élmények és tapasztalatok, hogy tudatosan elkezdjek gondolkozni a magyarságomról. Engem Skócia tett magyarrá.

Amíg otthon voltam, a magyarság tudatos kinyilvánítását, az arról való beszédet és a magyarság tradicionális jelképeit egy olyan politikai iránnyal éreztem összefonódottnak, amitől mindig elhatároltam magam. Óvatosan voltam magyar, mert nem akartam annak a gyanújába keveredni, hogy ehhez az irányhoz tartozom, bármi közöm van hozzá. Ettől eltekintve is nehezen, vagy egyáltalán nem találtam kapcsolódási pontokat, nem tudtam azonosulni egy sor dologgal, amit otthon ‘magyarként’ címkézünk. Mert rendben van, hogy az ember szereti a húslevest és a paprikás krumplit, ám ez mintha önmagában kevés lenne. Azonban amint a tányérodnál nagyobbra tágítod a kört, ideológiákba, nézetekbe, jelképekbe, politikákba ütközöl. Magyarország pici, magyarként pedig minduntalan  rálépsz egy ideológiai tyúkszemre.

Skóciában óriási tereket találtam. Ami még jobb, az emberek fejében maximum annyi van Magyarországról, hogy Budapest a fővárosa (igen, ezt tudni szokták), ami mellesleg egy gyönyörű város, vagy ők személyesen, vagy egy ismerősük járt már ott. Sokszor épp ezért kérdeznek, szeretnének többet tudni, meséljek nekik. Mit fogok mesélni? Először szembesültem azzal, hogy én válogathatom meg, mit mondjak, mivel azonosuljak, és hogy a kíváncsi, előítéletektől mentes másik fél előtt a saját választásom szerint lehetek magyar.

A hónapok, most már lassan évek során aztán kialakult bennem egy hagyományokból, arcokból, hangokból, történetekből álló magyarságtudat, amit igazibbnak, személyesebbnek és valósabbnak érzek, mint azt a régit, amit magam mögött hagytam a budapesti lakcímemmel.  Hogy hogy néz ki ez a magyarság nagy vonalakban?

Először is, mélyen azonosulni tudok azokkal a magyarokkal, akik szintén idegenben voltak magyarok: akik választásból vagy kényszerből elhagyták a hazájukat, mert a személyes és szakmai fejlődésüket, szeretteik jóllétét, életüket így érezték biztosítva. Azonosulni tudok azzal, ahogyan legtöbben mégis örökre magyarok maradtak.

Azonosulni tudok a világutazókkal és Afrika-kutatókkal, akiknek  falom az írásait: Almássy, Széchenyi Zsigmond, Teleki Sámuel. Mellette  még magyar fizikusok és matematikusok életrajzának olvasására kaptam rá. Azonosulni tudok azzal, hogy magyar fizikusok találták fel az atombombát. Vagy ha azonosulni nem is, de megértem.

Nem tudok azonosulni azzal, hogy minden nap hálát adok az égnek, amiért nem Magyarországon kell nőnek lennem. (És van valami óriási probléma azzal, amikor ilyen önmagával való meghasonlásra kényszerül az ember.)

Azonosulni tudok Budapesttel. Amióta eljöttem, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Budapestre. Néha, amikor sűrű az élet, egy álló  hétig sem jutnak eszembe régi otthoni barátok.  Előfordul, hogy van olyan nap, amikor nem gondolok a testvéreimre.  A szüleimre.  Budapest utcái azonban minden nap velem vannak.

Sajnos már nem tudok azonosulni a kokárdával.

Azonosulni tudok a magyar lánnyal, aki bejött a kávézóba, tíz percet beszélgettünk, és közölte, hogy ő holnap elköltözik Buenos Airesbe, csontos arcú volt és bátor szemű, és biztatóan mosolygott rám búcsúzóul. Meg az utcasarkon kéregető pasassal, aki mikor meghallotta, hogy a barátnőmmel magyarul beszélünk, utánunk ordított, hogy “a kurva anyátok”. “Miért épp nekünk kellett bekiabálnia”, kérdezte a barátnőm, “mert tudta, hogy mi legalább megértjük”, mondtam rá.  Meglepő módon azonosulni tudok ezzel az éjszakába ordított kurva anyátokkal.

Nem tudok azonosulni a jelenlegi magyar politikával.

Azonosulni tudok azzal, hogy a magyar fotósok világszerte kiemelkedőek és elismertek. Azonosulni tudok Robert Capa alábbi mondatával:

“Nem elég, hogy tehetséges vagy, magyarnak is kell lenned.”

Tudjátok, mi a legeslegjobb benne? Hogy megfordítva is igaz.

Nem tudok azonosulni a rovásírással és a turulmadárral, és azzal, amit az elmúlt években jelképeznek.

Azonosulni tudok az erdélyi tájjal, és az ott élő emberek egy részével, de nem tudok azonosulni a Magyarországon élő magyarok némelyikének szirupos Erdély-romantizálásával. (És a felháborodott tekintetekkel, amikor előadom, hogy Erdély tulajdonképpen mennyire hasonlít Skóciára, csak nekem Erdélyből hiányzik  a tenger.)

Nem tudok azonosulni azokkal, akik úgy állítanak valami alapvetőnek és mélynek szántat Magyarországról, hogy sosem töltöttek legalább pár hetet, hónapot külföldön. Mit tudna nekünk mondani a hal a vízről? Tud-e egyáltalán a hal a vízről?

Azonosulni tudok minden szóval, amit magyar írók valaha leírtak.

Majdnem a harmadik ikszig kellett várnom és kétezer kilométerre költöznöm, hogy minderre rájöjjek, és ki merjem mondani magamnak. Kicsi gyerek korom óta sokan próbálták sulykolni, magyarázni, rám adni a magyarságot, ami valamiért mindig úgy állt rajtam, mint ormótlanan nagy kabát: csálén, mereven, moccanni sem tudtam benne. Most úgy érzem, végre megtaláltam magamnak. Végre passzol. Jó benne lenni.

10 Comments

      1. Tündérkeresztanyád

        Semmi gáz, én is mindig bénázok a telóról. 😛

        Azt így azért nem mondanám, hogy ‘magyarabbnak’ érzem magam – szerintem ez nem olyan dolog, amiben fokozatok vannak – inkább csak hogy tudatosabb vagyok a saját magyarságommal kapcsolatban.

        Kedvelik 1 személy

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s