Taking Shape

A nemposztolásnak az elmúlt héten oka volt: az alábbi kiállítást szerveztem.

A bevezető angolul:

I chose the title of this exhibition of my photos covering about one and a half year in Edinburgh to reflect my relationship with both language and photography during this period. When language – in the traditional sense – suddenly became too complicated, didn’t come easily to me, it was easier to leave it behind for a couple of hours. I don’t use my native language very often here, and I can’t always express myself in English the way I would like to; often I felt like falling through some kind of void between languages. It was not an empty void, though: I found refuge in the world of shapes, colours and contrasts.

In Edinburgh, everything constantly seems to be in the state of taking shape: ephemeral cloud formations, the seashore appearing and disappearing again, buildings and trees unfolding from mist, the quickly changing contrast of light and shade. It was easier to capture them with my camera than with words, and words came only later, upon reflection. Thus, photography in some way helped me to find my way back to language. This exhibition is the story of this journey.

Magyarra fordítva, nagyjából:

A kiállításnak, amely az elmúlt másfél évben, Edinburghban készült fotóim mutatja be, úgy próbáltam címet választani, hogy az tükrözze a nyelvhez és a fotózáshoz való viszonyom ez alatt az időszak alatt.  Amikor a nyelv – a hagyományos értelemben vett nyelv – egyszerre túl nehézkessé., bonyolulttá vált, egyszerűbb volt magam mögött hagyni pár órára. Az anyanyelvem nem használom gyakran itt Edinburghban, és angolul még nem minden esetben tudom úgy kifejezni magam, ahogyan szeretném. Gyakran úgy éreztem, mintha egy, a nyelvek közti végtelen űrön zuhannék keresztül. Ám ahogy a világűr sem, ez sem volt teljesen üres: kapaszkodót találtam a formákban, a színekben és kontrasztokban.

Edinburghban minden úgy tűnik, mintha a folyamatos testet öltés állapotában lenne: tünékeny felhőalakzatok, az elmosódó és ismét kirajzolódó homokföveny, ködből kibomló fák és épületek, a fény és az árny gyorsan változó kontrasztja. Könnyebb volt kamerával elkapni őket, mint szavakkal, mert a szavak csak később, elgondolkozva jöttek.  Mégis, így segített a fotózás valamilyen módon visszatalálnom a nyelvhez. A kiállítás erről az útról számol be.


20130828_182326

IMG_20140617_225418

IMG_20131201_103546

IMG_20140707_211430 - Copy - Copy

20130830_130446

20140524_112537

IMG_20140612_194628 - Copy

IMG_20140724_205824

IMG_20140707_211617 - Copy - Copy

IMG_20140531_105610 - Copy

maci1

mini1

tree

IMG_20141204_234445

3 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s