Ízek, imák, tények

in-a minap az egyik könyves Facebook csoportban valaki olyan könyvre kért ajánlást, ‘amiben a nőnek hirtelen elege lesz, és elköltözik egy másik országba.’ Szolidan csak annyit írtam neki: Az életem.

Az ajánlást kérő lányon kívül is sokaknál látom, online vagy a szűkebb-tágabb baráti körömben, hogy kacérkodnak hasonló lépéssel, esetleg már léptek is, és persze még többen vannak, akik álmodoznak róla. Nekik írom ezt a posztot, amelyben elmondom, én hogyan látom a saját tapasztalatom alapján: mi a realitás, és mi az, ami valóban csak az álmokban és könyvekben van úgy.

Az talán magától értetődik, de nem árt azért az ismétlés, hogy az Ízek, imák, szerelmekben nem nagyon lehetett látni Julia Robertset például tányért mosogatni, és a Napsütötte Toszkánában Diane Lane is főállásban lébecol a toszkán dombok között. Szóval ha csak nem több millióval a számládon indulsz neki, már itt megbukik a történet: bizony, dolgoznod kell majd. Ugyanúgy, mint otthon. Sőt, előfordulhat, hogy még úgyabbul, hiszen ha csak nem tökéletes nyelvtudással és/vagy olyan szakmai végzettséggel rendelkezel, amit zökkenésmentesen tudsz érvényesíteni a választott országban is (illetve, a másik lehetőség, hogy már adott pozícióba mész ki, de ezt most tegyük félre, mert ez nem kalandozás, hanem szimplán munkahely miatti költözés), akkor nagy valószínűséggel lentről kell kezdened.

Persze lehet kreatívkodni, például nyelvet tanítani, saját fotókat, festményeket, süteményeket árulni, blogolással pénzt keresni stb., de ezek inkább kiegészítésnek jók, főleg a kezdeti időkben. Így szükséged lesz legalább egy fix félállásra, hogy fizesd a lakbért. Jól gondold meg tehát, mennyiben a munkád vagy a munkahelyi pozíciód határozza meg az önbecsülésed, mert különben könnyen előfordulhat, hogy a felmosó moppal szembesülve a reptérig szaladsz sírva. Nagyot tud lendíteni a helyzeten, ha van egy pár olyan gyakorlati skill, tudás a tarsolyodban, amivel szinte bárhol megállod a helyed. Ilyen például az angolon kívül legalább még egy nyelv folyékony ismerete, a vendéglátás különböző területein való jártasság, vagy szinte bármilyen szakmunkás végzettség. Ezekkel nagy bajod sehol nem történhet. Idővel persze nyilván az a cél (?), hogy a diplomádnak megfelelő területen tudj elhelyezkedni, de nem mindegy, mennyi idő az az idő. És közben még az is kiderülhet (esetemben), hogy jobban érzed magad egy kávézóban, mint egy irodaházban.

Hisz itt jön be az a dolog, amiben viszont igaza van az álmaidnak (és némelyik filmnek): az elvárásokat nem csekkolják be a reptéren, azokat otthon hagyod a családoddal, rokonokkal, ismerősökkel, volt iskolatársakkal. Rohadtul azt csinálsz, amit akarsz, ha teljesen egyedül vágsz neki, akkor meg pláne. A legelején ez euforikus érzés, olyan, mintha tiszta oxigént lélegeznél be, vagy épp valamilyen drog hatása alatt lennél.  Más tudatállapot: az érzékeid élesebbek, száz százalékban a külvilágra figyelsz. Iszod magadba az élményeket. Valóban mindenre rácsodálkozol, ahogy egy barátnőmnek fogalmaztam, a folyamatos lenyűgözöttség állapotában vagy.

Aztán megismerkedsz a csokoládészemű Javier Bardemmel, és itt kb. véget is kellene érjen a filmnek. Csakhogy nem filmben vagyunk, emlékezz, ez az életed.

Az életed, amiben a legfontosabb tényező nem az ország, a nyelv, az étel, az emberek, hanem te saját magad vagy. Bosszankodva fogod tapasztalni, hogy a hibáid azért itt is megmaradnak. Némelyik szokásod csak nem tudod levetkőzni. Hasonló szituációkban még mindig ugyanúgy viselkedsz. Egyszóval: saját magad nem tudod otthon hagyni. Márpedig könnyen lehet, hogy sok dolog, ami miatt elégedetlen vagy az életeddel, nem is a környezetedből, hanem belőled fakad. (Nekem legalább szerencsére elég sok minden fakadt a környezetemből is.)

Viszont ne keseredj el, mire eljutsz eddig a felismerésig: hisz ez azt jelenti, hogy egy óriási lépést tettél saját magad megismerése felé, pusztán azáltal, hogy kiiktattad mindazokat a dolgokat, amelyek nem TE vagy. Innentől kezdve aztán ténylegesen is el lehet kezdeni dolgozni azon, hogy te magad hogyan szeretnél változni. Ne feledd: itt most már csak a saját elvárásaid vannak. Nem azért tettél meg ekkora utat, hogy még mindig kifelé próbálj megfelelni. Fontos tehát, hogy mielőtt elindulsz, tudatában legyél, hogy pozitív változást akármilyen utazástól csak akkor várhatsz, ha hajlandó vagy saját magadon változtatni.

A másik dolog, amit fontos kiemelni, az az, hogy ha bármikor is azt gondoltad, hogy egy idegen országban kapcsolati háló, anyanyelvi nyelvtudás és mély, évekre visszamenő kulturális ismeretek nélkül helytállni majd olyan lesz, mint egy véget nem érő vakáció, akkor hatalmasat fogsz csalódni. Néha sokkal inkább egy szuperintenzív tanfolyam és túlélőtábor ötvözetére hasonlít. A komfortzónád olyan messzire magad mögött kell hagynod, hogy azt is elfelejted, milyen volt. Az eddigi életed során megszokott, bevált megoldások sokszor vagy nem elérhetőek, vagy nem működnek. Ezért nem kis fokú találékonyságra és nyitottságra lesz szükséged.

A harmadik dolog: egyedül leszel. Sokat és igazán. Persze, talán olyan városba mész, ahol azért vannak barátaid. Talán rokonokhoz mész. Könnyen ismerkedsz idegenekkel. Ez rendben van, de mit sem változtat azon a tényen, hogy a barátaidnak, ismerőseidnek már megvan a maguk kialakított élete, és akármennyire kedvesek és segítőkészek, nyilván nincsenek arra berendezkedve, hogy folyamatosan téged pesztráljanak. A helyiek pedig szintén, bármilyen kedvesek és befogadóak legyenek is, ez csak bizonyos mértékig enyhíti a kívülállásból fakadó elszigeteltségérzetet. Mert előfordul, az elején elég gyakran, hogy egyszerre totál kicsusszansz a társalgásból, mert olyasmire terelődik a szó, ami neked hiányzik, kimaradt, mert máshol nőttél fel, más meséket néztél, mást készített az anyukád reggelire stb. És mindez persze csak feltételezve, hogy majdnem tökéletesen beszéled a nyelvet. Ha nem annyira beszéled a nyelvet, nos, az még inkább súlyosbítja a helyzetet. Tapasztalatom szerint ezért ugyan fontos, hogy sokat vegyülj a helyiekkel, hogy minél előbb beilleszkedj, de a kezdeti kívülálló-érzetet jobban oldja, ha eljársz nemzetközi közösségekbe, ahol a kívülállás révén mégis csak összetartozónak érzitek magatokat.

Ezeket fontosnak tartom leírni, mert meggyőződésem, hogy bár egyre többeket foglalkoztat a gondolat, nem mindenkinek fekszik a külföldön való szerencsepróbálás, kalandozás. Ezzel nincs semmi baj, mert nem vagyunk egyformák. A baj akkor van, amikor valaki teljesen téves elképzelésekkel száll fel a repülőre.

Összefoglalva tehát:

NE vágj bele, ha

X nem tudod magad elképzelni a munkahelyen és a családodban betöltött szerepeiden kívül

X az ismeretlen emberekkel való kommunikáció gondolatára kiráz a hideg

X nehezen tolerálod a bizonytalanságot

X nem bírod elviselni a magányt rövid távon sem, és utálsz bármit is egyedül csinálni

IGEN, vedd meg azt a repülőjegyet, ha:

X nem félsz attól, hogy alapjaiban fordul fel a világképed

X néha úgy érzed, mások elvárásai összeroppantanak

X vállalod, hogy tényleg megtudod, milyen fából faragtak, még ha esetleg nem is mindig fog tetszeni, amit megtudsz

X vállalod, hogy ha hazamész is egyszer, már biztosan nem ugyanoda mész vissza

3 Comments

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s