Öld meg az álmaidat

in-az első lépés a szabadság felé, amikor nem a valóságot változtatod meg, hogy illeszkedjen az álmaidhoz, hanem amikor azt változtatod meg, ahogyan álmodsz. És ez fáj. Mert minden beteljesülés, amink van, az álmainkból fakad.”

 Slavoj Zizek szavai a fentiek. Múlt héten egy készületlenül ért, hosszúra nyúlt buszozás során faltam végig a youtube-on a videóit, és ezek a szavak azóta nem mennek ki a fejemből. Felzaklatnak. Megrémisztenek. Tehát valószínűleg fontolóra kell vennem őket.

Olyasmit mondd ki ugyanis, ami egy ideje már itt kering körülöttem, de nem fogalmaztam meg magamnak: hogy ideje levedleni azt, ahogyan eddig álmodtam, mert ez már innen nem visz előre, sőt, bezár, hátráltat. Erre akkor jössz rá, amikor többedszerre találod magad ugyanabban – vagy nagyon hasonló – helyzetben. Amikor sokadszorra fog el ugyanaz a frusztráció. Mintha ott állnál egy kereszteződésben, de nem látnád tovább az utat se jobbra, se balra. Mert ami eddig hozott, az innen már nem vihet tovább. Újakat kell álmodni, és ideje elengedni a régit. Viszont elengedni a régit, úgy, hogy nem tudod, mi van azon túl, van-e valami egyáltalán… Ez rohadtul rémisztő.

“Kövesd az álmaidat.” “Soha ne add fel az álmaidat.” “Ha hiszel az álmaidban, biztosan eléred őket.”

Ilyenek ömlenek rád mindenhonnan, és persze, jó dolog az, ha hisz önmagában az ember, és ha hisz az álmaiban, csakhogy hamar elérkezhet az a pillanat, amikor már csak mint csökönyös szamár, baktat a répa után, és elszalaszt olyan lehetőségeket, amelyekhez egy pillanatra le kellene emelnie a szemét arról a répáról.

Mi van, ha az álmaid korlátoznak? A mód, ahogyan álmodsz? Amiről álmodsz? Mikor kövülnek rád az álmaid és válnak rögeszmévé? Észre fogod venni? Vagy sokadszorra is ragaszkodsz ugyanahhoz a forgatókönyvhöz?

Újat, újszerűen álmodni – ehhez baromi nagy bátorság kell.

4 Comments

  1. Gyárfásné Orbán Margit

    A régit elengedni nem csak rémisztő, de baromi nehéz is. Valamilyen szinten ez is már a múlt egy szelete. Beléd csimpaszkodik, és le akar rántani a mélybe. Ideje megrázni magad és továbbmenni. Én ezt vallom… Az élet egy rohadt körhinta, amiből nem lehet kiszállni egykönnyen….illetve, ha kiszállsz az végleges.

    Tetszik az írásmódod 🙂

    Kedvelés

    1. Tündérkeresztanyád

      Köszönöm! 🙂

      Valójában nem is annyira a régi elengedésére gondoltam, mint inkább arra, hogy ahhoz, hogy igazán tovább lépjünk, azt is meg kell változtatni, ahogyan gondolkozunk, amiről álmodunk. Mert ha egyszerűen csak továbbsétálsz, de a gondolkodásmódod nem változik, akkor úgyis csak ugyanazokat a helyzeteket fogod megismételni újra és újra. És kinek jó az.

      Kedvelés

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s