Angliába mész, hülye-e vagy?!

V-inalamelyik nap bődületes hülyeségbe futottam a neten a londoni munkavállalással kapcsolatban, és miután a megosztásom alatt  sok ismerősöm megmozgatta a téma egy-egy hozzászólás erejéig – mily meglepő, rengetegen élnek külföldön -, úgy döntöttem, megér  egy összeszedettebb posztot, annak ellenére, hogy semmi esetre sem szeretném terjeszteni a baromságokat, amiket a cikk állít. Csak nem bírom viszont szó nélkül hagyni.

Maga az eredeti cikk itt olvasható:

Ezért ne dolgozz Londonban! Hahó, magyar fiatal!

Hagyjuk most azt a tényt, hogy csak a cikket olvasva azt  szűrnénk le, a fiatalok leginkább az anyagiak miatt, az ‘arany élet’, viszonylag könnyű pénzszerzés miatt mennek Londonba-Angliába. Hagyjuk, mert egyrészt ha az olvasó tekintetét a blog fejlécre veti, akkor láthatja, hogy gazdasági blogról lenne szó, megbocsájtható tehát, hogy egy nagyvonalú gesztussal átsiklik olyan tényezők felett, mint mondjuk a demokrácia – és ezzel összefüggésben a sajtószabadság – egyre nyilvánvalóbb fogyatkozása. (Bár kérdéses, hogy ha csupasz gazdasági szemléletre törekszik, akkor meg miért puffogtat olyan kifejezéseket, mint ‘kalandvágy’ vagy ‘hősiesség érzete’, de most kivételesen senkit nem áll szándékomban pszichoanalizálni.)

Viszont ha gazdasági szempontból vizsgáljuk a dolgot, akárhogy is, nagyon érdekes a táblázat, amit megoszt velünk a londoni és budapesti Tesco árainak összehasonlításáról.

Már most nem akarok tippelni, hogy ez jó szándékú tudatlanság vagy szándékos, előre megfontolt csúsztatás, de a számok így önmagukban egymás mellé téve nem jelentenek semmit, max. annak a már eleve ismert ténynek a hangsúlyozására jók, hogy forintosítva az Egyesült Királyságban többe kerül ugyanaz a termék. Nahát, ki hitte volna.

Mi azonban hihetetlenül rafináltak vagyunk, így kiszámoljunk, mennyi ideig kell dolgozni Magyarországon, illetve az Egyesült Királyságban, hogy a munkádért kapott bérből megvehesd ugyanazt a terméket.

A felnőtt minimálbér Magyarországon 585 forint (2014. január 1-i adat), az UK-ban 6,5 font  (2014. október 1-i adat), ezekkel fogunk számolni, illetve elfogadom a cikkíró által megadott árakat:

UK                                                            Magyarország

750g előre szeletelt kenyér                      1,35/6,5=0,2076 óra                                  175/584=0,2996 óra

Tesco finest joghurt                                  1,5/6,5=0,2307 óra                                    169/584=0,2893 óra

Lego Xbox One játék                               49/6,5= 7,5384 óra                                  17.900/585=30,6506 óra

Bölcsészként már így is rém kellemetlenül érzem magam, ezért csak félve dobálóznék olyan kifejezésekkel, hogy vásárlóerő-paritás, meg Big Mac index… A közgazdaságtanban jól ismert kifejezések ezek, és az a tény, hogy nem jutottak eszébe a cikk írójának, nos, vagy a ‘gazdasági’ vagy az ‘őszinte’ szót kérdőjelezi meg a blog címében.

Elméletben az amerikai dollárt kellene alapul venni mint közös nevezőt, én most időre lebontva hasonlítottam össze az árakat. Azt látjuk, hogy az élelmiszerek valamennyivel olcsóbbak az Egyesült Királyságban (az előre szeletelt kenyérért ott 12 és fél percig, Magyarországon 18 percig kell dolgozni), míg a cikkíró által választott Lego Xbox játékért nálunk, Magyarországon négyszer (!) olyan sokat (kb. 30 órát) kell ledolgozni.

Ez az én tapasztalataimmal is egybevág: bár nem Londonban élek, hanem Edinburghban, kiérkezésem után meglepve állapítottam meg – ugyanis el voltam készülve az itteni nagy ‘drágaságra’ -, hogy az élelmiszerek a bérekhez viszonyítva nem hogy drágábbak, hanem néha bizony kifejezetten olcsók az otthon megszokotthoz képest. Én ugyan rettentő tudományos módszerként a Haagen-Dazs indexet vezettem be, de gyanítom, bármelyik általad kedvelt (*imádott, köhömmm*) termék megteszi.

Abban a cikkírónak viszont igaza van, hogy odakint (idekint, honnan nézzük, ugye),  legtöbben vígan elfogadunk olyan körülményeket, amikre otthon húznánk a szánk. Nálam ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy otthon nem valószínű, hogy elmennék egy kávézóba baristaként dolgozni, már csak azon egyszerű okból kifolyólag sem, hogy vagy éhen halnék, vagy költözhetnék vissza a szüleimhez, ha ugyanígy napi hat órában dolgoznék. Otthon csak a nyelvtudásom hasznosítva, multinál elhelyezkedve, napi nyolc órát lehúzva tudnék ugyanezen a szinten élni. És hogy mi ez a szint?

– Saját szobám van, méghozzá jó tágas – igaz, a kétszintes kertvárosi házban összesen négyen lakunk.

– Konzervet nem eszek, mert baromi nehéz hazacipelni. Lazacot annál inkább, mert itt Skóciában viszonylag olcsó, mindig van friss, és mert szeretem.

– Jut szórakozásra, utazásra – persze nem mondom, hogy ész nélkül szórom a pénzt ilyesmire. Heti egyszeri mozi/buli viszont belefér.

– Emellett félretenni minimálisan tudok jelenleg, ha napi nyolc órában/magasabb bérért dolgoznék, akkor nyilván nagyobb lenne a mozgásterem. Viszont nem maradna időm-energiám ilyen teljesen felesleges, ámde engem mérhetetlenül szórakoztató posztok írására.

Ja, még egy dologban igaza van a cikk írójának: vörös szőnyeg nem várt. Ügyintézés, nyelvi korlátokkal való birkózás (ebben a skót akcentusnak nem kis szerepe volt), kezdetben rengeteg egyedüllét, bizonytalanság, és így egy év után soha nem tapasztalt mértékű honvágy viszont igen. Haza akarok-e menni? Nem.

Tanácsokat nem osztogatnék, az egyetlen tanácsom, mint mindig, a következő: azt hidd el, amit jó alaposan megnéztél magadnak.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s