Hagy égjen

b-ineszélnünk kell a kandallópárkányokról. Vagyis azok fájó és érthetetlen hiányáról. Az ember ezt leginkább a novemberi cúg beálltával, karácsonyhoz közeledve érezheti, fantomfájdalomként, mint egy levágott végtagot. Magyarországon nem divat, hogy legalább egy kamu-kandallópárkányt akkor is beszorítsunk valahová, ha amúgy központi fűtés van, pedig remek terepe lehet így az adventi időszakban feltörő,  giccsre és szentimentalitásra hajlamos kreatív energiák levezetésére – így legalább nem fog úgy kinézni az egész lakás, mint a Mikulásgyár üzemi baleset után.

Legegyszerűbb módja a tűz megidézésének, ha az ál-kandallópárkányunk telepakoljuk gyertyákkal:

Másik kedvencem, amit le is koppintottam pofátlanul, amikor könyvekkel kombinálják . Ilyenkor csak arra kell fokozottan odafigyelni, hogy még véletlenül se gyújts be. (Kivéve, ha a Szürke ötven árnyalatát használtad fel a dekorációhoz. Akkor hagy égjen.)

Végső megoldásként egy ablakpárkány vagy használaton kívüli polc, esetleg a egy antik hatású asztalka is megteszi:

Ha meg már semmi más nem segít, nézegess képeket a Pinteresten, ahonnan a fentiek is származnak.

Mondd, mi nyomja kicsi szíved...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s